Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

648 A lengyel főurak üzenetét komolyan kell venni — írja Kassai 1641. április 14-én —, s az országgyűlés vége felé (különösen ha Matei-Vodá-tól is követek érkeznek, s Rákóczinak sincsenek jobb hírei) határozatot kell hozni a katonai készenlétre. Meg kellett volna tudni, hogy az üzenethozó mi követséggel megy Mateihez s a szilisztriai pasához, s akkor Rákóczi visszatérőben bővebben üzenhetett volna vele a lengyel uraknak. (Uo.) 649 A tanácsúr 1642. május 13-i censurájában figyelmezteti urát: Lengyelországban a király nem tehet mindent a rendek hozzájárulása nélkül, csak olyan dolgokat kérhetni tőle, amiket ex speciali gratia megadhat. Báthori Zsófia lengyel hűségesküjének pedig korábban is csak elhalasztását kívánták, s az lejárt; mielőbb meg kell hát keresni e tárgyban a királyt. A gyakorlati teendőket illetően azonban ő is Rákóczitól várja a döntést. (Uo.) 650 Rákóczi Zsigmond írja bátyjának 1649. április 16-án: ő s Kemény János azt a nehézséget látja Barcsai Temesvárra menetelében, hogy így a temesvári pasák a jövőben is meg fogják ezt kívánni — de ha a fejedelem el akarja küldeni, ne várjon vele. (SzS: Rcsl 402.) 651 A követ megbízatása: 1. a két ország közti szerződés megújítása (de csak II. Rákóczi Györggyel, rendéivel ne); 2. a juhtized fejében fizetett évi honorárium csökkentésének kérése; 3. Rákóczi ne ellenezze havasalföldiek Erdélyből házasodását; 4. „az bányászt sollicitálja" [?]; 5. cigányok és jobbágyok kiadatását kérje; 6. a havasalföldi fejedelmi gyalogok számára való erdélyi posztó vámjának elengedését. A követ útjában találkozni kívánt Kemény Jánossal, s minthogy annak Rákóczitól is volt rendelkezése erre, meghívta magához, tájékozódott követségéről s egyes kérdéseket meg is vitatott vele. Javaslatai: 1. a követ ugyan nem hozta magával a kívánt formulát, a korábbit se, de a jelen helyzetben nem lehet megtagadni az egyezmény megújítását; így a fejedelem adjon ideiglenes assecuratoriát arról: minthogy Matei Basarab is megtartotta ígéreteit I. Rákóczi Györggyel szemben, ő is ezt ígéri, s annak idején az apjáéhoz hasonló oklevelet is ad erről; 2. a juhtized csökkenésének okait Matei-Vodá kell hogy orvosolja, s ha nem tudja fizetni a honoráriumot, ne vegyen tizedet; Kemény jelezte a követnek, hogy II. Rákóczi György gyalázatára volna, ha ő kevesebbet kapna, mint apja; 3. havasalföldiek Erdélyből házasodása eddig se volt tilos; 4. ebben a kérdésben Rákóczi engedjen, mert az ügy nagy megütközést keltett Havasalföldén. Az ötödik havasalföldi követelést Kemény jogosnak tartja, az utolsót azonban túlzottnak (a fejedelem legfeljebb annyit tegyen, hogy — apjához hasonlóan — engedje el néhány száz vég posztó vámját). (SzS: OII.RGy 15—7.) 652 Kemény előterjesztése (1650. május 6.): SzS: EÉK I. 100—1. 653 A tapasztalt, öregedő generális nem hiszi, hogy a jelen helyzetben a török és német „mezei derék haddal" nem támad egymásra; a töröknek hosszasabb apránként megszerezni Magyarországot. Az is valószínű, hogy támadó hadjáratban most nem segítené Rákóczit, meg a két vármegyéért (Szabolcs, Szatmár) vagy a magyarországi Rákóczi-birtokokért sem bontja fel a békességet a császárral. Attól Kemény nem tart, hogy a császár egyenesen Erdélyre támadjon, de egyébként sem remél biztonságot onnan (a két vármegyét visszakívánják, azok is vissza akarnak térni a Habsburg-pártra, a császáriak keresik is erre az alkalmat). További javaslatai már az érkezőben lévő török követ fogadásának mikéntjére s a követjárás utáni tennivalókra vonatkoznak. (SzS: OII.RGy 92—4.) 65

4 SzS: EÉK I. 294. 655 Kemény János (tévesen augusztus 12-ére datált) censurájában csak készültség elrendelését javasolja a vármegyékre, s a székelységről adna segélyt Havasalföldére. Egyben hópénz fizetését sürgeti a hadaknak, s rendelkezést ágyúk, muníciós szekerek, más hadiszerek felől. Váratná a lengyel követet pár napig, s íratna a kozákokhoz küldött erdélyi követ után. (SzS: EÉK I. 428—9.) 656 Az első (1655. december 19-én kelt) a brandenburgi választó svédellenes fellépésével kialakult helyzet elemzése. Kemény úgy látja, hogy a svédek helyzete megromlott a brandenburgi támadással, de a választónak sincs elég ereje egy ilyen vállalkozáshoz, hacsak nem dán—holland szövetségben jár el. Sajnálja, hogy a protestáns fejedelmek egymás ellen támadnak; a katolikusok örülnek ennek. Ami a konkrét teendőket illeti, Rákóczinak tudnia kellene, hogy mi a lengyel rendek és a brandenburgi választó célja, akkor dönthetne. Az is mérlegelendő, hogy amennyiben János Kázmér nem bízik visszatérésében, akkor Rákóczit támogatná, s a császár is jónak látná (tartván a svédektől), ha a fejedelem Károly Gusztáv ellen lépne fel. Egy harmadik megoldás lenne a legjobb. (SzS: EÉK I. 518—9.) Pár nap múlva, december 26-án, a fejedelemhez érkezett tatár követségtől nyilatkozhat (a kán azt követeli, hogy Rákóczi segítse meg a lengyeleket): „igazán szalmatűz az török és tatár barátság". Helyesli Rákóczi válaszát a követnek. Egyben megküldené a portai ügyvivőnek a kán s a tatár vezér levelét s a fejedelem