Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

tartjuk csak a neveket felsorolni: Forgách Ferenc, Kovacsóczy Farkas, Péchi Simon, Bethlen János és Farkas szellemi teljesítményei ismertebbek annál, hogy külön kelljen foglalkozni velük. De hát Náprágyi győri késő renaissance egyházfejedelmi udvaráról is értékes mondanivalója volt irodalomtörténetírásunknak, e rokon tudományterület művelői tisztázták Káthay helyét is a Báthori István országbíró köré csoportosuló sztoikus körben. Pettki is jeles költő. A kancellári tisztségek viselőjének a fele Erdély legjava szellemei közé tartozik. Felmerülhet tehát a gyanú, hogy a kancellária egyben (persze nem „hivatali funkcióképpen") a kor erdélyi kultúrájának egyik igen fontos (vagy tán legfontosabb) műhelye. Ahhoz persze a kancellária további személyzetének vizsgálata is szükséges lesz majd, hogy e kérdésben határozottabb véleményt nyilváníthassunk. A névsor azonban más szempontból is elgondolkoztató. Utaljunk most arra, amit a tanácsúri lista elemzésénéi elmondottunk a tisztán hivatali pályán felemelkedettek sorsáról. Mutatis mutandis áll ez a kancellárokra is. A 16 kancellárból hóhérkéztől hal meg kettő (Kovacsóczy Farkas, Jósika). Harmadikul hozzájuk számíthatjuk a hajdúktól összevagdalt Káthayt. Börtönbe kerül tisztéből Péchi. Bethlen János is kb. egy évre birtokaira van konfiniálva 1676—1677-ben, ami egyben lényegében politikai halálát is jelenti. A száműzetés sorsára jut Náprágyi és Kendy. Pettki ismeretes körülmények közt hal meg Brassóban. Csáky Mihály távozása tisztéből majdnem felér a száműzetéssel. Jacobinus János és Imreffi pedig a csatamezőn marad. Mikes Mihály 1659-től csak egy ellenfejedelem kancellárja, vele együtt tűnik el a politikai porondról. Alig néhány kancellár van, akit a természetes halál ér tisztében. S itt most már nemcsak a hivatali pályán felemelkedettnek járó irigységről, gyűlölségről van szó, hanem arról is, hogy a hatalmi harcok e tisztség viselőit ilyen erősen érintik. 2. A KANCELLÁRIAI TITKÁROK Minthogy a kancellárián egyszerre két-három titkárnál több általában nem dolgozott (de hosszú időszakokon át csak egy, esetleg az is csak vicesecretariusi rangban), a titkárok esetében is helyesnek látjuk kronológiai felsorolást adni, a párhuzamosságok adta problémákat úgy oldva meg, hogy a titkárok e tisztükbe lépését vesszük kronológiai bázisul. Azoknál a titkároknál, akik a fejedelmi tanácsba vagy kancellárságra emelkedtek, csak általánosságban utalunk az előzményekben már elmondottakra. Verancsics Antal (Izabella titkára) 1540—1549.16 Már Zápolya János kancelláriáján is titkár. 1549-ben áll át I. Ferdinándhoz. Későbbi pályája csúcsán esztergomi érsek, magyarországi királyi helytartó. Pesthy Gáspár (Fráter György titkára) 1545.17 Pesthy Gábor (Gabriel Pannonius, Gabriel Pannonius Pesthy, Izabella titkára) 1546.18