Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

Bevezetés

és a székbírónak hármasa áll; kisebb székeknél nem valamennyi funkciót találjuk meg. A magyar és székely natio területén lévő városok, az ún. taxalis helyek voltaképpen külön országrendet alkotnak, a többi rendekénél is aránytalanul kevesebb súllyal. A legkülönbözőbb helységek tartoznak ide: szabad királyi városok, püspöki városok, kiváltságos só- vagy ércbányahelyek s végül egyéb mezővárosi vagy más kiváltságokkal bíró helységek. Igazgatásukat ad hoc — alig rendszerezhető — kiváltságaik szabályozzák (a 17. század közepének törvénykönyvalkotói nem is vágtak bele ebbe a rendszerezésbe). A kincstári igazgatásnak szakáganként vannak meg a területi tisztviselői: a fiscalis uradalmak igazgatásában az egyes uradalmak élén álló provisorok és alárendeltjeik, a harmincadigazgatásban az egyes harmincadhivatalok tisztjei, a bányaigazgatásban a sókamarások stb. Szerepkörüknek a központi kormányzattal kapcsolatos részével lépten-nyomon találkozni fogunk. JEGYZETEK 1 Hodor Károly: Erdély ítélömesterei. TT 1878: 693—4. 2 Lázár Miklós: Erdély főispánjai (1540—1711). Sz 1887—1889. 15 közi. 3 Torma Károly: Adalék gy. Lázár Miklós „Erdély főispánjai (1540—7777/' c. közleményéhez. Sz 1889. 4 Szádeczky Lajos: Kornyáti Békés Gáspár 1520—1579. [Bp.] 1887. 5 Forgách Ferenc ... magyar históriája. Közli Majer Fidél, bev. Toldy Ferenc. (MHHS 16.) Pest 1866. 6 Bártfai Szabó László: Ghymesi Forgách Ferencz 1535—1577. Bp. 1904. 7 Berzeviczy Edmund: Berzeviczy Márton erdélyi kancellár. Sz 1898.; Berzeviczy Egyed: Néhány adat Berzeviczy Mártonról. Sz 1903.; Veress Endre: Berzeviczy Márton (1538—1596). Bp. 1911. 8 Szádeczky Lajos: Kovacsóczy Farkas 1576—1594. Bp. 1891. 9 Jakab Elek: A Ghyczyek Erdély történelmében különös tekintettel a kormányzói intézményre. Bp. 1875. 10 Jakab Elek: Kocsárdi Gálffy János és a Báthoriak. Sz 1895. 'i Gárdonyi Albert: Abafáji Gyulay Pál. Sz 1906. 12 Kohn Sámuel: A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk, különös tekintettel Péchi Simon főkancellár életére és munkáira. Bp. 1889. 13 Gyalokay Jenő: Albisi Zólyomi Dávid. Sz 1917. 2 közi. 14 Lukinich Imre: Keresdi br. Bethlen Ferenc. Sz 1908. 3 közi. 15 Pettkó Béla: Kemény János jőkomorniksága. Sz 1887. 16 Deák Farkas: Uzoni Béldi Pál 1621—1679. Bp. 1887. 17 APO II.: 303—19. 18 Thallóczy Lajos: Az utolsó Brankovicsok. Sz 1888. 19 Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelem jogköre (1571—1690). Kolozsvár 1912.; uő.: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (1542—1690). Kolozsvár 1917. 20 Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Bp. 1927. 21 Pécsi Anna: Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása és okleveles gyakorlata 1571-ig. Bp. 1938. 22 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 23 Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején. EM 1947. és Klny. Kolozsvár 1947. 24 I. m. 33. 25 Jakó Zsigmond: Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. Kolozsvár 1945. 2 Trócsányi 17