Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

váltsák egymást a megyék a hadi vizsgálatban.

761 1687 októberében a deputatio ad felhatalmazást a tanácsnak annak eldöntésére: mennyi pénzt küldessen a kővári őrségnek.

762 A közigazgatás további ügykörei az adó- és hadügynél aránytalanul szegényesebben vannak képviselve a tanács e korabeli hatáskörében. Egyetlen esetben találkozunk azzal, hogy a tanács hoz határozatot országos fötisztség betöltésére (Hegyesi István fiscalis directorságáról van szó).

763 Törvényhatóságok jogállásával, határvitáival, igazgatásuk egészével az időszak elején, 1664—1666-ban foglalkozik néhány ízben a szerv. Az első esetben (1664 februárjában Kolozsvár kérése kerül elébük Kolozs megye — amelynek a város székhelye, a megyei közélet bizonyos mozzanataira tehát ott kerül sor — és a város egymással szembeni jogállásának tisztázása iránt) egyszerűen az országgyűlés határozatára utal.

764 Amikor 1665 tavaszán a kolozsvári nemességnek arról a követeléséről van szó, hogy ne csak saját szükségére vihessen be bort a városba, hanem korlátlanul,

765 s Kolozsvár, kiváltságaira hivatkozva, a fejedelem védelmét kéri, az 1665. május 15-én ex consilio kelt resolutio az érdemi döntés elhalasztása,

766 az ügy további folyásának pedig nincs nyoma a tanács által megtárgyaltakban. 1665 novemberében Apafi a tanács „tetszésébőr küld ki biztosokat (Teleki Mihályt, Mikes Kelement — ekkor még egyikük sem tanácsúr — és a szászsebesi királybírót) a Kapy György és Kun István közt a Hunyad megyei főispánság ügyében fennforgó egyenetlenség eligazítására.

767 Az utolsó ilyen eset, a tanács 1666. február 16-i döntése Torockó és Aranyosszék határvitája eligazításának módjáról, inkább a tanács szokványos országgyűlési tevékenysége körébe sorolható.

768 A tanácsnak egyetlen iparügyi döntése ismeretes e korból: a szebeni szabócéh kiváltságainak megőrzését rendeli el (1665. november).

769 Eléggé szegényes a kereskedelemügyi anyag is. 1668-ban a limitatiót illetően kap felhatalmazást a fejedelem és tanácsa.

770 Az már csak részben kereskedelmi kérdés, részben tágabb értelemben vett politikai vita, amelyben a tanács határoz 1672. március 11. tájt: Teleki mint huszti és kővári főkapitány panaszol előbb a Szepesi Kamaránál, majd Spankau kassai főkapitánynál Strassoldo szatmári főkapitány magatartása (Bánffy Gábor, Apafi útlevéllel utazó szolgái elfogatása, az utak elállatása) miatt, Spankau viszont a Tótfalunál, Nagybányával szemben folyó erődítést rója fel Telekinek, de magának Apafinak is, s nyomatékul Apafi válaszáig lezáratja az erdélyi határt, eltiltja a sókereskedést. A tanács viszont úgy dönt, hogy Apafi ne válaszoljon Spankaunak (s a Szepesi Kamarának).

771 1677-ben viszont elsődlegesen kereskedelmi ügyek, a pénzforgalom kérdései foglalkoztatják a tanácsot. Előbb az év márciusában hoz (közelebbről nem ismert) határozatot az usualis pénzről.

772 1 677. május elején pedig Apafi az iránt kéri tanácsurai véleményét, hogy a rossz pénz elterjedéséből következő bajok (köztük a portai adó be nem adhatása) miatt tartson-e országgyűlést?

773 Az egyetlen ismert tanácsúri censura, Bánffy Zsigmondé, országgyűlés tartását javasolja

774 — a gyűlésre sor is kerül. Az utolsó ilyen momentum az 1686. augusztusi XI. tc. intézkedése: az árdrágító kereskedők ügyében Apafi s a tanács ítéljen.

775