Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
1,5 Tanácsuraságának kezdete bizonytalan: semmiképp sem 1662 előtti, 1663 szeptemberében azonban már az ország legnagyobb hatalmasságainak egyike: főgenerális, Belső-Szolnok főispánja, háromszéki főkirálybíró, s Apafi 1663-i távolléte idején három helytartójának egyike. Tanácsúri rangját 1678-i nótájával veszti el. 136 Tunyogi-gy. (Kemény Boldizsár 1641. november 4-i reversalisán található feljegyzés); 1652: BrÁl-St. 11,2: 21. 137 Sz 1HSS: 925 6. Deák Farkas (IJzoni Béldi Pál 1621—1679. Bp. 1887. 21) tévesen teszi lőasztalnokságának kezdetét 1653-ra, s jelzi háromszéki főtisztséget főkapitányságnak. 138 E tiszte feltehetően összefügg Bethlen uradalmának megszerzésével, amely a Bethlen Ferenc-fiak (Farkas, Gergely, Elek) Kemény Simon oldatán maradásával s ezt követő nótájával került konfiskálásra. 139 Főgenerálisságára: 1663. szeptember: EOE XIII. 248. E tisztének 1677-ben vissza nem nyerésére: EOE XVI. 378—9; TT 1881: 212—4. 140 János Zsigmond, majd a Báthoriak udvarában vitt szerepe ismeretes. Tanácsúrként való említésével csak 1575-i lengyelországi követségével kapcsolatban találkozunk (V: DII. 97); kérdés: nem egyszerűen követsége tekintélyének emelésére használták akkor vele kapcsolatban e címét? 141 BK: BI 11. 142 EOE III. 188—9; V: BI-Ek 114; V: D 1«. 291—2. 143 1599: Szk. II. 324, V: D V. 292; 1600: EOE IV. 564—5, 567—70; 1601: EOE V. 588. 144 V: D V: 292; Sz 1887: 522—4. 145 BU 355; Sz: U VI. 71. 146 L. erre nézve a 145. sz. jegyzetben idézetteken kívül: Szk. IV. 346, 554. 147 Sz: U VI. 71. 148 Székely Mózes mellett tanácsúr. A brassai csatamezőn marad holtan, több tanácsúr társával együtt. ' 4 9 1599: Szk. II. 243:1600: EOE IV. 564—5; 1605: BU 355; 1607: EOE V. 440. Halálát Lázár 1608ra teszi (Sz 1887: 407). 150 Sz: U V. 1078; Sz 1887: 407. isi 1567: EOE II. 336; 1560-as évek: Gyfv: Ly 2. 152 1 624: EOE VIII. 164; 1627: EOE VIII. 418. 153 MTgy 1909: 63. 154 V: BI-EK 89. 155 EOE IV. 564- 5. 567 skk.: V. 588. I» HOF IV. 577 8; Hurm. XII. 1025—6, 1066. 1077. 1080—1. 1160, 1164—5. 1183, 1188, 1199. 157 Szerepe ismeretes Brandenburgi Katalin uralkodásának első hónapjaiban. 158 1548: EOE I. 238; 1554: FF 12—3; 1556. október: V: I 423—4; onnan kezdve folyamatosan szerepel. 159 Sz: U IV. 511. 160 Sz: U IV. 873. 1« 1614. május: EOF VI. 476; 1615. február: EOE VII. 238: 1615. május: EOE VII. 258; 1619. TT 1885:461—2; 1624: MTT XI. 103; 1629: EOE IX. 74—5; 1630: V: D ÍX. 3ÍÜ. 162 Sz 1888: 917—8, EOE VI. 554 és a 161. sz. jegyzetben hivatkozottak. 163 V: I 423—4; EOE II. 88. 164 SzO IV. 149. 165 EOE VI. 186. i6f> Az 1659. szeptemberi októberi országgyűlés alatt kerül be a tanácsba (EOE XII. 381). II. Rákóczi György, majd Kemény János párthívének számít; a Kemény Simon-csoport megkegyelmeztetésekor nyeri vissza e rangját is. 1666. augusztus 30-án hal meg (TML III. 607). 167 EM: Tgy; MTgy: Kassics; Sz 1887: 622^4. 168 1616 áprilisától (V: D IX. 76) folyamatosan említik tanácsúrként 1638-ig: élete utolsó éveiben, magas korban s elbetegesedve, láthatólag már nem visz szerepet a tanácsban. 1642 márciusában hal meg. (Sz 1888: 509.) 169 Főispánsága kezdetére: Sz 1889: 313. A szamosújvári főkapitányságra: EOE IX. 251; RAKL: Tgy.(1632. február 3.) 170 V: I 423—4.
