Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

elégtétel (Erdély különböző törvényhatóságaiban halálra ítélt rabokat öltöztetnek katonaruhába, s ezeket végzik ki somlyai katonákként török biztosok előtt) s nagy ajándék zárja le az ügyet. 1680. augusztus 10-én ismét a váradi pasa (közelebbről nem ismert) követelései kerülnek a fejedelmi tanács elé.

946 A korszak utolsó évtizedében, az események menete következtében, jócskán módosul a tanács ez irányú teendőinek arculata. Tekintsünk el most az 1681 .január 21-ére összehívott tanácsüléstől, amelyről csak annyit tudunk, hogy portai kapucsi követségének meghallgatása volt a tárgya.

947 1 681 végén azonban a II. Apafi Mihály fejedelmi megerősítése körüli portai huzavona a tanács gondja.

948 1683 februárjában ismét a váradiak követelőznek, ezúttal salétrompénzt (ti.-váltságot) kívánnak.

949 1684. június 3-a tájt még mindig II. Apafi Mihály megerősítésének elhúzódó ügye a tanácsülés tárgya (most Naláczi főköveti jelentésének megtárgyalása, aki egyelőre csak biztatásokat hoz a portáról).

950 Az év júliusában viszont a palánkfa-váltságról alkudozott a tanács a váradi törökkel, eredménnyel.

951 Az is némileg az idők jele, epizód-méreteiben is, hogy 1685 júniusában Apafi szigorúan érvényesíteni akarja a törvényt Erdélyből lányt kicsempészni szándékozó törökökkel szemben (persze magával a lánnyal szemben is), bár azért megkérdezi erről az urakat.

952 Az azonban még inkább az, hogy 1685 nyara végén a török szerdár kéri fel követe útján Apafit a császárral való béke közvetítésére. Az ügy, súlya révén, a tanácsurak elé kerül,

953 s a békeközvetítés Hallerék követségével meg is indult. A tanácsban vitattatja meg a fejedelem 1686 januárjában azt a választ, amelyet a nagyvezérnek ad követe által hozott üzenetére, s azt is, amely a nagyvezér levelére készült.

954 Ott tárgyaltatja meg az 1686. május 13-án Sárosi János ítélőmesternek, a nagyvezérhez küldött erdélyi követnek küldött pótutasítást.

955 Az epilógus itt az 1687. év néhány momentuma. 1687 áprilisában—májusában török követ jár Apafinál, hűségre intve, s jelezve, hogy az évben a szultánnak is „derék készületi" lesz — végül az adót is sürgetve. Mikor megbizonyosodik róla, hogy Erdély beküldi az adót, sietne vissza. Apafi erre május 4-én tanácsurai véleményét kéri arról, hogy mit írjon a követség alkalmából a nagyvezérnek és az erdélyi ügyvivőnek, s mi formában bocsássák el a követet,

956 s aztán, az egyetlen fennmaradt censuráét követő érveléssel, azt válaszolja: küldi az adót (főkövete majd megmagyarázza a késést), tartja hűségét a portához.

957 A főkövet, Sárosi június első felében vészjelet ad le: a szultán újra azt követeli, hogy Erdély vonuljon mellette hadba. Teleki, akinek a fejedelem megküldi feloldásra Sárosi rejtjeles jelentését, s akit a főkövet szintén tájékoztatott, június 22-én a deputatio egybehívását javasolja urának;

958 az július elején össze is ül. Sárosi 1687. szeptember 1-én újra követségbe indulhat a törökhöz. Pár nappal indulása előtt érkezik meg Macskási Boldizsár Lengyelországból titkos üzenettel. Apafi augusztus 28-án ráír Telekire: tegyen javaslatot arra, hogy a Macskási által hozottakból mit kell közölni Sárosival — s mellette arra is, hogy kell-e Mavrocordatnak (a portai főtolmácsnak) évi ajándékot küldeni, szolgálatainak biztosítására?

959 (Ezt Sárosi ajánlotta, de Apafi maga is jónak látta volna.) Teleki azonban a tanácsra (egészére vagy egy részére) vagy a deputatióra hárítja ezt a