Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

béke Erdélyt illető végrehajtásáról van szó). A fejedelem „ex assensu Consiliariorum" Paskó útján el is juttatja Reiningernek ezt az összeget.

910 Az 1666. év tavasza komolyabb válságot hoz a török diplomácia területén. A fogarasi országgyűlés után a tanács egyetlen tagja sem marad a betegeskedő Apafi mellett. Ily helyzetben érkezik a fejedelemhez a budai vezér követe, Apafinak és a rendeknek szóló külön-külön levéllel. A vezér fenyegetődzik az 1665. évi adó késedelmes beküldése miatt, s indokolást követel, arra hivatkozva, hogy a porta rábízta ezt az ügyet. Valójában rutin-zsarolásról van szó, de azért van alapja a fejedelem körül tartózkodó udvari emberek (Ghillányi, Naláczi, Balogh Máté) pánikjának. Apafi 1666. március 10. tájt választ fogalmaztat a levélre Bethlen János kancellárral,

911 s annak elkészülte után kikéri a tanácsurak véleményét,

912 aztán udvarias elutasító választ ad a vezérnek. A követ azonban éreztetni kívánja küldője súlyát a fejedelemmel: a külső palotán eldobja a válaszlevelet, s ordítva közli Naláczival: ő nem távozik addig, míg Apafi nem küldi vele saját követét az ügy rendezésére. A beteg fejedelem erre újra megkérdezi az urakat;

913 azok tartják magukat az előző határozathoz, azzal, hogy a követet akár akarata ellenére is kényszerítsék távozásra. Annak valóban távoznia kell Fogarasból; a helyzet megoldása deus ex machina: a szultán megöleti a budai vezért.

914 Az év novemberében azonban újabb nagy fontosságú ügy: kapucsi pasa érkezik a portáról, kijelentései szerint a Váradhoz s Jenőhöz való hódoltatások miatti panaszok megvizsgálására. Apafi Szilvási Bálintot küldené elébe, előbb azonban Bánffy Déneshez küldi, kikérve véleményét.

915 s aztán már csak arra nézve várja a többi tanácsurak javaslatát: milyen ajándékkal menjen Szilvási, s honnan teremtsék ezt elő?

916 Határrendezés persze nincs. Folyik tovább a viszálykodás a váradi törökkel; most néhány évre ez a kizárólagos működési területe a tanácsnak a török diplomácia viszonylatában. 1667. júliusában a fejedelem embereit küldené Váradra (a határviszály ügyében) a tanács határozatából oly instructióval, hogy a határrendezés alapja ne a váradiak kezén lévő defter legyen, mikor Nemes Jánostól (a Zólyomi ügyében a portára küldött főkövettől) jelentés érkezik: a kajmakám Váradra meneszti emberét Erdély s a váradiak határviszályainak végső rendezésére — Apafi előzze meg, követeket küldve a török véghelyre! A fejedelem erre július 14-én kikéri tanácsurai véleményét: az előzőleg adott instructióval menjenek-e a követek, vagy a tanács erre kijelölt tagjai bővítsék az utasítást?

917 A követek (Virginás István és társai) kb. július végén el is utaznak Váradra. Kiderül azonban, hogy Nemes értesülése téves volt, a kapucsit csak annak kivizsgálására küldték, hogy a váradiak kiket öltek meg Apafi szolgái közül, s kiket hurcoltak fogva Váradra? Virginásék tájékoztatták erről, de a hódoltsági viszályok egészének kérdését is felvetették. A kapucsi s a váradi pasa e kérdéshez nem szólt — erre Virginásék írásban adták át nekik a javaslatokat (hitük szerint annak tartalma nem ellenkezett utasításukkal).

918 A fejedelem sietve tanácsurai véleményét kérte a követek által végzettekről.

919 Innen egyelőre eltűnik szemünk elől az ügy; 1668 májusában azonban portai csauszok érkeznek Apafihoz a Váraddal szemben Erdély szélső végvárának számító Sebesvár építése ügyében, s a fejedelem ismét tanácsuraihoz fordulhat.

920 Újabb jó egy év