Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
kevésbé, mert ugyanakkor két császári tábornok, Spankau és Spork is hasonló húrokat kezd pengetni) az iránt, hogy lehetséges volna-e tárgyalni a bujdosók visszatéréséről, Apafi 1675. július 10-e tájt kikéri a kérdésben a tanácsurak véleményét, 843 utána pedig feltehetően a bujdosók vezetőiét is; ez a tanács elé kerül, az pedig úgy határoz, hogy 1675. szeptember 29-én újabb ülést kell tartani, a bujdosók vezetőinek jelenlétében. 844 Erről a szeptember végi ülésről küldik Bécsbe Csáky Lászlót, a ..testi és lelki szabadságtalanságok" orvoslását követelő instructióval; követsége eredménytelen. 845 Pár nappal a császár válasza után, 1675. december 7-én Strassoldo (ekkor már kassai főkapitány) felveri a Debrecenben kvártélyozó bujdosókat, az ügyben ingerült levelezés folyik Apafi s a császári tábornok közt, s a fejedelem 1676 újév napján tanácsurai véleményét kéri az esetleges császári támadás elleni védelmi előkészületekről. 840 Támadásra nem kerül sor; ehelyett Strassoldo 1676 márciusában Erdélybe küldi követségbe Józsa Istvánt, ezt a tállyai plébánosból labanc portyázó tisztté vedlett különös figurát, formailag megint csak a bujdosók I. Lipót hűségére térítésére. Teleki erre a tanács egybehívását javasolja. Apafi kikéri az urak censuráit, 847 s április 13-án egybe is hívja április 23-ára a tanács ülését. Ott azonban nem Józsa követsége lesz a tárgy; e tanácsülésen történik Béldi (és Bethlen Miklós) elfogatása s Bethlen Jánosnak birtokára való internálása. S innen a magyarországi támadás 1677. nyári előkészületeiig a tanács mint olyan a kérdésnek csak bizonyos részleteivel foglalkozik. (Apafi 1676. június 3-án kikéri az urak véleményét egy várható császári támadás miatt elrendelt készültségről, 848 1677 áprilisában pedig Kökényesdi, a császáriak ismert magyar tisztje erdélyi követjárásával kapcsolatban kéri ki véleményüket.) 849 Amikor ti. a fejedelem 1676 szeptember—októberében megkérdezi (nem országgyűlésen, hanem külön-külön tanácskozásokon) az egyes felekezetek tekintélyesebb személyeit az őszre tervezett magyarországi támadásról, a tanácsurak nem mint fejedelmi tanács nyilvánítanak véleményt, hanem mint felekezetük főbbjei. Amikor újra találkozunk a tanács tevékenységével e kérdéskörben, már az 1677. májusi varsói szerződés (XIV. Lajos megbízottja, ill. Erdély és a bujdosók követeinek megállapodása) után vagyunk. Az 1677. július elején tartott tanácsülés (jelen vannak rajta, Thökölyvel élükön, a bujdosók főbbjei is) Teleki kiindulásáról s a Lengyelországból érkező segédcsapatokkal való egyesülésről határoz. 850 Július 16-án azonban a portára érkezik a varsói szerződés híre; erről nyerhet tudomást Apafi július 26-án, s ki is kéri a tanács egy részének véleményét (Telekiét, Bethlen Jánosét, Bánffy Zsigmondét, Kapyét, Rhédeiét és Nalácziét — tehát Béldiét s a két Hallerét kifejezetten nem; azt nem tudni, hogy Bethlen Farkasé miért nem szerepel a nevek közt 851 ). Teleki viszont most már nem vár; még július 26-án oly értelmű rendelkezést szerez Apafitól, hogy akkor se kelljen visszatérnie, ha a fejedelem török nyomásra visszarendelné. 852 Július 31-én azonban megérkezik a portai erdélyi ügyvivő futára a vészhírrel: a portai császári ügyvivő a nagyvezér tudomására hozta a varsói szerződést (ráadásul jól el is túlozva a már történteket), s Kara Musztafa magyarázatot kér Apafitól. Az erre augusztus 4-ére összehívja a fejedelmi tanácsot. Teleki nem megy be, csak írásban küldi censuráját, s hosszú
