Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Somlyó és Valkó felmentésére küldi, felülteti a közelebbi székely székeket — Aranyos-, Maros- és Udvarhelyszéket —, Vér után indításukat Ebeni s Bánffy Dénes döntésére hagyva), s egyben (1665. augusztus 13-án) javaslatot kér az uraktól: felvegye-e az ország további hadait? Ezt egyrészt nyílt háborúnak tekinthetik a porta ellen, másrészt e várakat nem hagyhatja ott „farkaskaszára".

743 Két tanácsúri censura ismeretes: Bethlen János (augusztus 15-én ír)

744 indokolva látja saját korábbi óvatos álláspontját,

745 de a baj közepén határozott intézkedéseket javasol,

746 Pettki István abból indul ki, hogy a jogos önvédelem nem kárhoztatható — de itt a peres fél egyben bíró is, s kérdés, hogy igaz bíró-e? Azért ő is védekezést ajánl, s egyben sietve íratna a nagyvezérnek s a portán követségben lévő Paskó Kristófnak az ügyről (a török előtt azzal érvelve, hogy a császári oldalon lévő csavargók miatt a szegénység nem mert hazaszállni, így az adót nem lehetett beszedni, a várakban őrséget tartani tehát kénytelenség volt).

747 Mire a censurák felérkeznek, Valkó már elveszett; Apafi újra tanácsurai véleményét kéri — most már csak Somlyó megsegítéséről. Bethlen János augusztus 17-i újabb censurájában lényegében augusztus 15-i javaslatait ismétli meg Somlyóra alkalmazva (annyi hozzátoldással, hogy a Kővárban lévő németek felét is Somlyó segítségére indítaná, s határozottabban beszél a szamosújvári és kővári puskások odaindításáról).

748 Béldi (akinek az augusztus 13-i fejedelmi rendeletre való reagálása nem ismeretes, s most is jókora késéssel, augusztus 21-én küldi el censuráját) utólag bölcs: a valkói őrség parancsnokaitól mást remélt, bár már Makainak Olosz Ferenccel való „embertelenkedésén" megütközött. Kísértetni kellett volna a Valkóba menő őrséget — írja. Pozitív javaslata csak annyi: szaporítani kell Somlyóban a muníciót.

749 Bánffy viszont (akit kihoznak sodrából Apafinak az üggyel kapcsolatban Sebesvárát illető, láthatólag egymásnak ellentmondó rendelkezései) indulatában messzebbre megy a megengedettnél: 1665 augusztusának utolsó napjaiban megírja Apafinak, hogy a fejedelmi tanács elé fogja vinni e rendeleteket. Az egyébként szelíd természetű Apafin erre egymás után három rettenetes dühroham vesz erőt, felesége és sógora (Ghillányi) nehezen csillapítja le, s mindketten sietve írnak Teleki Mihálynak: közvetítsen az ügyben. Teleki valóban közre is működik a dolog elsimításában.

750 Somlyó végül is megmarad Erdélynek (s a következő jó két évtizedben igen fontos szerepet játszik), bár a török azért tovább piszkálja a várat. 1665. szeptember elején Apafi újból a tanácsurak censuráját kéri amiatt, hogy a hatalmas szomszéd (konkrétan feltehetően a váradi pasa) az ország őrségének Somlyóból való kivitelét követeli.

751 Most azonban egy időre más hadügyi kérdések foglalkoztatják a tanácsot: az 1665. novemberi I. tc. arra hatalmazza fel, hogy a végvárrá előlépett Kolozsvár helyzetének rendezésére határozott biztosok személyéről s kiszállásáról döntsön a fejedelemmel együtt.

752 1666—1667-ben azonban két ízben is újra Somlyó okoz gondot az uraknak. 1666 júliusában—augusztusában a somlyai őrség különböző elemei fizetésének kérdésében került sor a tanácsurak megkérdezésére.

753 1 66 7. március 15-én Apafi Bánffy Dénes egy memorandumáról kéri ki a tanácsurak véleményét (a memorandum rekonstruálható pontjai: a somlyai perceptor személye, Somlyóra Kolozsvárról és Szilágycsehből németek vitele, ill. onnan