Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Külön említjük azt az esetet, amelyben a tanács a jogrend egészével kapcsolatos teendőt lát el: az 1668. januári—februári országgyűlés (XXXIII. tc.-ével) Apafit és tanácsát hatalmazza fel a Compilatae Constitutiones szerkesztésének megindítására.™ » Ami a belkormányzat egyes ügyköreit érinti, ezekben eléggé kevés a tanács aktivitása. A birtokügyeken kezdve az ismertetést, az eddigiekben Zólyomi Miklós ügye kapcsán említetteken kívül a majd harmincéves korszakban csak néhány esetben találkozunk ezekben a tanács szerepével. Tanácsi határozat alapján adja vissza 1662 szeptemberében Apafi Sárkány Tamásnénak s húgának (mindketten Filstich lányok) a II. Rákóczi György által a zálogösszeg letétele nélkül tőlük elfoglalt offenbányai uradalmat.

719 1669 februárjában a sárrétudvari jobbágyok panaszára születik ex consilio határozat. Azok Béldi Pál jobbágyai, 1668 nyarán azonban Bársony György váradi püspök igen drasztikus formában jelenti i>e rájuk birtokigényét: elhajtatja marháikat, felköttetéssel fenyegeti őket, ha mást uralnának. A határozat védelmet ígér nekik Bársonnyal szemben.

720 Közel tíz év múlva találkozunk újra a tanács szerepével ily kérdésben: Apafi egy feltehetően nagyobb súlyú executio ügyében kéri ki a tanácsurak véleményét.

721 Az 1680-as években is csak néhány nagy súlyú birtokügy kerül a tanács elé: 1683-ban két ízben is Kemény Jánosné (Lónyai Anna) és Kemény Simonné birtokvitája,

722 1 68 7 márciusában Béldi Pálné hagyatékának ügye s végül 1688 márciusában Eszterházy Pál nádor erdélyi birtokigényeié.

724 Nem sokkal bővebb a tanács ismert tevékenysége a vallásügyben sem, pedig itt olyan tényező indokolná a kérdéssel való gyakori foglalkozást, mint a fejedelem ismeretes erős vallásossága, a katolikus rendeknek legalábbis a korszak egy részében folytatott intenzív sérelmi politikája, az ortodox egyházzal kapcsolatos sérelmek, református-evangélikus templomhasználati, -építési viták nem egy esete stb. 1667 júniusában a lengyel unitáriusok Erdélyből való kiutasítása foglalkoztatja a tanácsot,

725 1668. április elején Apafi a zsinat (és egyben az országgyűlés) helyét és idejét illetően kéri ki az urak véleményét,

726 május 2—4-én pedig tanácsülést is tart „a scolai és ecclesiai dolgokrul".

727 Az már ismét inkább a tanács országgyűlési tevékenységéhez tartozik, hogy 1671 márciusában a fejedelem az urakkal együtt intézi a református papoknak az országgyűlés alatt elébe terjesztett sérelmi iratát;

728 némileg az is, hogy 1672-ben a tanács országgyűlés alatt rendel a négy bevett vallásfelekezet számára minden hónap első napjára rendkívüli istentiszteletet s országos böjtöt, tekintettel Magyarország elnyomatására s a szomszédos országokbeli fegyveres készületekre.

729 1673-ban viszont valóban „tiszta tanácsülés" foglalkozik két ízben is a vallási ügyekkel.

730 A magyarrégeni evangélikusok templomhasználatának ügyében az országgyűlés alatt ex consilio kelt resolutio (1673. december 12.)

731 viszont ismét az 1671—1672-i esetekkel tartozik egy kategóriába. Jó évtizedes szünet után van nyoma ismét a tanács vallásügyi tevékenységének: Apafi 1684 júniusában a román papság ügyeinek rendezésére hívja össze.

732