Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

kezeskedett is Zólyomiért, utolsó szabadon bocsátásakor. Az ügy első fázisáról, a vár megszállatásának tanácsi elhatározásáról csak annyi ismeretes, amennyit Bethlen Jánosnak már az akció után, 1667. május 26-án kelt censurája mond: a huszti kapitányságot illetően Apafinak s a tanácsnak világos határozata van

702 — feltehető, hogy az állásfoglalás nemcsak erre az oly fontos részletkérdésre terjedt ki. Másodjára akkor találkozunk a tanács szerepével e kérdésben, mikor a megszállással kapcsolatos jogviták megindulnak.

703 A dolgokat tovább bonyolítja az, hogy ekkor már huzamosabb ideje Erdélyben tartózkodik Thököly István, aki szintén érdekelt Huszt ügyében, s kitűnő viszonyban is áll a fejedelemmel. A felvidéki nagyúr major domusát, Keczer Ambrust küldi Huszt ügyében a fejedelmi tanácshoz. Az június 5-én érkezik Gyulafehérvárra. Nyomban igyekszik tájékoztatni ura érdekeiről s álláspontjáról az urakat, külön is hosszasan tárgyal Bethlen Jánossal s Béldivel. Másnap írásos folyamodványt ad be a tanácshoz (fenntartva a szóbeli előterjesztés jogát); az urak tanácskozás közben három ízben is maguk elé bocsátják, végül is azonban úgy határoznak, hogy az ország őrségét nem vonják ki Husztból — csak annyiban enyhítik a megszállást, hogy az uradalom jövedelméhez az őrség szokásos fizetésén túl nem engednek nyúlni. Keczernek nincs más hátra, mint bejelenteni (formális protestatio nélkül): Thököly nem fogadja el a határozatot, mindent meg fog tenni ellene.

704 Az őrség tartása körül azonban még hetek múlva sincs minden rendben, Máramaros is engedetlenkedik a fejedelmi intézkedésekkel szemben, úgyhogy Apafi június 22-én újból a tanácsurak véleményét kéri e kérdésekben.

705 Innentől kezdve azonban Zólyomi ügye vagy országgyűlési téma, vagy legalábbis nem kerül a tanács elé egészen az ősz derekáig. A kajmakám augusztus 20-i követelődző levelére még maga Apafi válaszol. Október 23-án azonban megérkezik a kajmakám újabb sürgetése Zólyomi jószágainak visszaadásáról. A fejedelem előbb Bethlen Jánossal fogalmaztatja meg a választ: Hunyadot, Gyalu várát s a Hunyad megyei főispánságot átadja Zólyomi Erdélyben lévő embereinek kezébe (Apafi maga toldja a fogalmazványba: bár Zólyomi rokonai e jószágokat törvény szerint elnyerték tőle); Bethlen azonban maga látná jónak közölni a válaszfogalmazványt a Gyulafehérvárhoz közel lakó tanácsurakkal (Bánffy Zsigmonddal és Dénessel, Keresztessivel, Bethlen Farkassal, Kapyval s a szebeni királybíróval), hogy azoknak a jövőben ne legyen okuk a panaszra: nem tudtak az ügyről.

706 Október 29-én a tanácsülésre sor is kerül, s másnap „expediáltatott ember a portára".

707 Közben azonban már útban van Apafihoz Nemes János, a Zólyomi ügyében a portára küldött főkövet újabb jelentése, s november közepe tájt újra egybe kell hívni a tanácsot Zólyomi jószágainak visszaadása ügyében.

708 A Zólyomi-krízis azonban már a végéhez közeledik. Az 1668. januári országgyűlés alatt történik meg a kérdés érdemi lezárása

709 — itt azonban az ügyintézés módja inkább a tanács szokásos országgyűlési tevékenységére emlékeztet (amelyről más helyen szólunk), mint a most tárgyalt sajátos tanácsi ügyködésre. Utoljára akkor kerül Zólyomi ügye a fejedelmi tanács elé, amikor Huszt birtoklásának kérdését 1670 nyara végén—ősze elején végre rendezni kell, annál is inkább, mert Thököly István is mozgolódik az ügyben,

710 s állítólag Bánffy Dénes