Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
megzabolázását. 607 Az a marosvásárhelyi házügy, amellyel 1648 áprilisában foglalkozik a tanács, már epizódügy, ha még annyira bonyolult is. 608 Aránytalanul bővebbek az előbbieknél a tanács külügyi tevékenységének nyomai. Az első ilyen a budai vezér 1634 eleji követelődzéseivel kapcsolatos. A fejedélem követe, Tholdalagi, Rákóczi szerint elhamarkodva ígér adományt a pasának, a fejedelem késleltetné a pénz elküldését vagy legalábbis megvárná a török által cserébe ígértek (nem ismeretes: mi) teljesítését; „az tanácsurak ösztönöztek, küldjük meg", s Rákóczi hosszas gondolkozás után enged. A vezér követét is a tanács sürgetésére bocsátja el, véleménye szerint idő előtt, Gyulafehérvárról. 609 1635 novemberében a Brandenburgi Katalinnal kapcsolatban még függő ügyek a tárgya Kassai egy censurájának. 610 1636-ban Erdély számára a külügyeket elsősorban Bethlen István trónkövetelése s az azzal kapcsolatos momentumok teszik;. 1637 legelején azonban megjelenik és jó időre domináns elem marad a tanács által tárgyalt külpolitikai ügyek közt a két román fejedelemség ügye. Előbb csak Matei Basarab havasalföldi fejedelemnek Vasile Lupuval, Moldva fejedelmével kapcsolatos aggályairól van szó. 611 1637 júliusától azonban a helyzet akutabbá válik. A hó utolsó napjaiban Rákóczi kikéri néhány tanácsúr (s katonai vezető) véleményét Havasalföld és Moldva ügyéről, 612 majd (némileg az elsőnek megkérdezettek figyelmeztetésére is hallgatva) továbbiakét is, 613 s ezzel a második menettel egyidejűleg, újra, legalábbis Kornis Zsigmondét és Kassaiét is. 614 A nyílt összetűzés Erdély szerencséjére úgy robban ki a két román fejedelem közt, hogy a török érdemben nem avatkozik be — Rákóczi pedig gyors és határozott segélyt nyújt Matei-Vodä-nak; tanácsát már a segélyhadak Kemény János és Tholdalagi által való beküldése után hívja össze, ill. kéri ki véleményüket. 6 ' 5 1637. november 30-án újabb tanácsülés az ügyben, Haller István, Kékedi, Kassai és Szalánczi részvételével. Az első kérdés: Ivan Movilát be kell-e bocsátani a moldvai fejedelemségbe? Haller István voxa az, hogy Ivan-Vodä menjen be Matei Basarab mellé, s ha Lupu elmenekül, a moldvaiak pedig elfogadják őt, Matei vigye be, de erdélyi had nélkül. Ha azonban Lupu a helyén marad, s hajlandó tárgyalni, nem kell elutasítani. A többi jelenlévő tanácsúr csatlakozik véleményéhez. A másik megvitatandó: ha a török benyomul Havasalföldre, kell-e ellene segíteni Mateit? A tanácsurak censurája: az ország tudja, hogy mire kötelezte magát; oly megoldást kell hát találni, hogy ne sértsék vele a portát. 616 Az 1637-i válság az év végére lezárul; a román fejedelemségek ügye azonban a következő két évben is foglalkoztatja a tanácsot. 1638 nyarán Kassai néhány censurájában találkozunk Vasile Lupuval, aki a portán intrikál Rákóczi ellen, 617 de aztán meghitt főemberét küldi hozzá. 618 1639 májusában azonban Matei Basarab újra Lupu támadásától fél (úgy tudja, tatárok gyülekeznek a moldvai határszélen), és sietve értesíti erről Rákóczit, 619 az pedig (az országgyűlés együtt ülvén) a tanácsurakkal, a fejedelmi tábla ülnökeivel, katonai vezetőkkel, egyes főrangú személyekkel s a jelentősebb szász törvényhatóságok egy-egy képviselőjével tanácskozik május 19-én a teendőkről. A jelenlévő tanácsurak közül Kornis
