Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Az összeállítás adatait persze így nyersen nem vehetjük messzemenő következtetések alapjául. Bármily jelentős pl. a Hallerek 17. századi szerepe, a családnak a tanácsban töltött 80 éve (amelyből ráadásul 28-ban két taggal van jelen) nem olyan súlyt jelez, mint a Báthoriak 30 vagy a Kendiek 42 éve. Kíséreljük meg a kor egyes szakaszaiban megállapítani az egyes családok vezető szerepét a fejedelmi tanácsban — most már nemcsak a számszerűségek alapján. Az 1540 és 1570 közti korszakban nyilvánvaló a Báthoriak és Kendyek rivalizálása a tanácsban is; ez a harc akkor a két Kendy 1558-i lemészároltatásával dől el a Báthoriak javára. Mellettük komolyabb szerepet a Mikolák visznek, s még egy lépcsővel lejjebb állnak az Apafiak, Bánffyak, iktári és bethleni Bethlenek. A 16. század utolsó három évtizedében azonban folytatódik a Kendyek rivalizálása a most már trónon ülő Báthoriakkal, egészen 1594-i szörnyű vereségükig. A mellékszereplők: a század utolsó éveiben feltörő Kornisok, s a következő lépcsőfokon megint csak az Apafiak, Bánffyak. A 17. századnak 1657-ig tartó szakaszában egy-egy családnak nincs olyan jelentősége, mint volt a 16. században. Pettki János csillaga lehanyatlásától Pettki István jelentősebb szerepre jutásáig kb. négy és fél évtized telik el, a Kendy—Kornis-szövetség vezető szerepe rövid életű, s Komis Zsigmond aztán két évtizedig visz vezető szerepet, de utána a család ismét eltűnik az arisztokrácia felső rétegéből. Rhédei Ferenc két évtizedig kulcsalakja a kornak, fia azonban az iktári Bethlenekhez házasodik be, ez is oka annak, hogy csak a most tárgyalt időszak végén jut komolyabb szerephez. A Kamuthyak Bethlen uralkodásának közepe táján pár évre kulcspozíciókat töltenek be — utódaiknak nem jut hely a tanácsban. A Kemény-család két tanácsúr-tagja közül csak János igazán jelentős. A Halierek, bethleni Bethlenek másodrangú szerepet töltenek be ezek mögött, az Apafiak még annyit sem. Az 1657-tel kezdődő utolsó időszakban viszont nyilvánvaló a Bánffyak és bethleni Bethlenek túlsúlya (jegyezzük meg: a Bethlenek megoszlanak a korszak két főúri pártja közt). Mellettük csak a Mikesek játszanak szerepet, s amellett más családok egyes képviselői. Nem érdektelen az előbbiekben ábrázoltakat most egy más aspektusból is megvizsgálni. Az a kéttucatnyi család, amelynek a tanácsban vitt szerepét külön elemeztük, nem egyenletesen vesz részt a fejedelmi kormányzat legfelső testületében. Tanulságos most végigfutni a listán, abból a szempontból, hogy melyik család mikor szerepel, s mikor (és miért) tűnik el a tanácsból. Az Apafiak már János Zsigmond alatt ott találhatók a tanácsban; a 16. század végén eltűnnek, s csak Apafi Györggyel térnek vissza oda. Az ő halála után azonban a családnak nincs megfelelő korú férfi reprezentánsa; mire Apafi István s Mihály odáig érnének, egyikük már fejedelem, másikuk pedig Lengyelországban kezes, s csak szabadulta után rövid időre tanácsúr, öccse mellett. A Barcsaiaknái a sorozatos újrakezdés a jellemző. A Bánffyak a 16. századi jó indulás után épp a század végén tűnnek el az élvonalból, hogy aztán II. Rákóczi György uralmának végén, ill. az uralmi válságban emelkedjenek fel, s a család rangállását még Bánffy Dénes hóhérpallos alatt veszte se rendítse meg. A Báthoriak a trónra emelkednek s aztán kihalnak. A bethleni (és keresdi) Bethlenek a kor elején szerepelnek a