Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

Összegezés

a fejedelmi tanács örökébe lép (a fejedelmi kor is ismeri a gubernatori tisztséget, s az • működése esetén a tanáccsal, annak élén kormányoz). Tanácsosainak száma ugyanúgy 12, mint a fejedelmi tanácsé (ha ott minden tanácsúri tisztség be van töltve). Hatáskörén az induláskor csak annyi a változás, hogy az ország elvesztvén szuverenitását, a Gubernium nem foglalkozhat érdemi külügyekkel (legfeljebb a szomszéd országokkal való kapcsolat apró-cseprő ügyeivel), s hogy a hadügyből csak a hagyományos erdélyi hadfelkelés irányítása marad az ő hatáskörében (gyakorlatilag persze az is csak formálisan), a Habsburg-zsoldosseregek a főhadiparancsnok alá tartoznak. Még a kincstári ügyek is a Gubernium hatáskörében vannak, a Guberniumban helyet foglaló kincstartó irányítása alatt. Megmarad a fejedelmi tábla, most már erdélyi királyi tábla névvel. Ismeretes: hogy robbantja szét ezeket a hagyományos formákat a Habsburgpolitika, néhány év leforgása alatt. Az erdélyi rendek által a konstantinápolyi erdélyi ügyvivőség valami utódféléjének szánt Erdélyi Udvari Kancellária kormányszervvé alakul, s ha némi harc árán is, de rövidesen fölébe nő a Guberniumnak, a kincstári hatáskört is elveszik a Guberniumtól, s azután (sokszori szervezeti s még több elnevezésbeli változás után) lényegében ugyanolyan kamara alakul ki Erdélyben is, mint amilyenek Magyarországon ellátják a kincstári igazgatást, ugyanúgy közvetlenül alárendelve a birodalom központi pénzügyigazgatási szerveinek, mint azok. A Habsburg-kormányzat strukturális szabályainak érvényesülnie kell Erdélyben is — még ha a Guberniumot hatáskörének annyi csonkulása (és más természetű bővülése) után ugyanúgy Guberniumnak hívják a 19. században is, mint közvetlenül a Diploma Leopoldinum kiadása után. Ismételjük: azt, hogy mi maradhat meg az 1690—1848-i időszakban a fejedelmi kor kormányzati intézményeiből, a Habsburg-kormányzat igényei szabják meg. A Mohács előtti intézmények továbbélése, az 1526 és 1690 közt a királyi Magyarország és Erdély kormányzatában kialakult különbségek s végül a Habsburgok kormányzatfejlesztő politikájának kettős iránya (egységesítő tendenciák és alkalmazkodás bizonyos helyi tényezőkhöz) — ezek együtt határozzák meg az 1690 és 1848 közti magyarországi és erdélyi államfejlődés egymással sajátos viszonyban levő görbéit.