Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
VIII. Tisztségviselő nemesség és hivatalnok-értelmiség a 16-17. századi erdélyi kormányhatóságokban
bizonyos, hogy a néhány telkes kisnemesi réteget egy ilyen feldolgozás nem tudná megfogni, a már eleve értelmiségi sorban élőket és a polgárokat szintén nem. De az arisztokrácia és a megyei nemesség vonatkozásában rendet teremthetne. Ki milyen vagyoni erővel rendelkezik az erdélyi főrendek közt, hogy erősödik vagy gyengül meg egyes családok vagyoni potenciálja —erre a kérdésre, ha nem is kevés kutatás árán, de talán határozottabb választ kapnánk. A kormányhivatalnok-értelmiség származási vizsgálatának egy további része volna a székely lustrák ily vonatkozású feldolgozása, hisz ebben az értelmiségi rétegben feltételezésünk szerint a székely elem az átlagosnál erősebben van képviselve. A székely lustrák teljes kiadása, amelyen romániai magyar történészek kollektívája dolgozik, nagyban megkönnyíti majd e munkát. A forrásanyag kellő ismerete hiányában nem tudjuk megállapítani: hogy fogható meg exaktabban a városi polgári elem jelenléte a kormányhivatalnok-rétegben. 2. Munkánkban igen óvatosan bántunk azonos családnevű személyek rokoni kapcsolatainak elbírálásával, minthogy az adatok maguk figyelmeztettek rá: még a legkézenfekvőbb esetekben is meg kell gondolni a feltevés alkalmazását. Úgy hisszük: hasznos volna genealógiai kutatásokat is végezni a most vizsgált réteg családi kapcsolatainak feltárására; nem csupán az azonos családnevű személyek meglévő rokoni kapcsolatainak tisztázására vagy ilyen kapcsolat nemlétének rögzítésére, hanem a házassági-sógorsági kapcsolatokra is. (Magunk is találtunk e téren meglepő jelenségeket: a fejedelemasszony mellett udvarmesterkedő, majd kincstári számvevőként működő Lencsés Györgynek, az Ars Medica feltételezett szerzőjének veje a 16—17. század fordulójának egyik igen érdekes politikai egyénisége, a jobbágyfiúból nem kis hányattatások után Fehér megyei főispánságig emelkedett Karkai Veres Dávid.) Szentpétery Imre érdeme az, hogy ráirányította a figyelmet a jobbágyság genealógiai vizsgálatára. Nos, egy hivatalnok-értelmiségi genealógia is sokban hozzásegítene a tisztánlátáshoz e réteg szerkezetét illetően. 3. Mind Ember Győző, mind Jakó Zsigmond figyelmet szentel a hivatalnokértelmiség, ill. az egész értelmiség iskoláztatásának — Jakó kifejezetten az írástudás és a szélesebb értelemben vett műveltségfejlődés koncepciójában vizsgálja az értelmiségfejlődést. Úgy látjuk azonban, hogy a kérdés e vonatkozású megközelítése még hagy hátra kutatnivalókat. Eddigi ismereteink részben egyes jeles személyiségek iskoláztatására, műveltségére vonatkoznak, részben pedig az iskoláztatás személytelen egészére (hazai intézményekre s az erdélyiek által látogatott külföldiekre egyaránt). Nos, a munkánkban közölt névsorok talán e vonatkozásban is megkönnyítik a munkát; külföldön tanuló erdélyi diákban agnoszkálható lesz a majdani kancelláriai titkár vagy táblai ülnök. Úgy hisszük: a korszak erdélyi jogászképzésének (beleértve természetesen az azt érő külföldi hatásokat is) bővebb vizsgálata külön is szükséges volna, hiszen a korszak jelentős jogászegyéniségeinek képzettségéről eléggé szerény ismeretekkel bírunk. Nem hisszük például, hogy bárki is határozottabbat tudna mondani arról: kinek milyen iskolai vagy „posztgraduális" jogi képzettsége volt az Approbata szerkesztése egyes fázisainak résztvevői közül.
