Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
VII. Az országgyűlések
Fogarast és Kővárt. Igaz, 1609-ben sorban hoznak törvényeket a sérelmek orvoslására s a hajdúk ellen — vajmi kevés eredménnyel. 1610 tavaszán pedig a fejedelem szétveri a Kendy—Kornis-pártot, az év őszén magának ítélteti az országgyűléssel a Bocskai Miklóssal peres Görgényt és Vécset, decemberben pedig szentesítteti a rendekkel Szeben elleni lépéseit. 1611 őszén a rendek megszavazhatják a szász tizedek legnagyobb része három quartájának lefoglalását a fejedelem számára. 1612-ben újra hozhatnak proscriptiós törvényeket, nota-ítéleteket. Még 1613-ban is engedelmesen cikkelyezhetik be a pozsonyi egyezményt s a brassaiakkal való kiegyezést. Az utolsó Báthori fejedelmet a török távolítja el, nem a rendek. 1613 októberében azonban ezek sietve biztosítanának maguknak minél több jogot. Bevétetik a fejedelmi conditiókba: az nem idegenítheti el a tanács és ország tudta nélkül az ország területét, nem keverheti külpolitikai bonyodalmakba Erdélyt személyi becsvágyból, kimondják ellenállási jogukat arra az esetre, ha a fejedelem megsérti conditióit, felújítják az uniót, büntetést követelnek Báthori Gábor rossz tanácsadóira, arra is igényt tartanak, hogy a rendeknek címzett leveleket nekik adják át, a hadakat saját magukra is felesketnék. Teljes rendi uralomnak indul Bethlen Gábor fejedelemsége, s 1614 elején az országgyűlés még egy sor törvényt hoz a Báthori Gábor alatt elítéltek visszafogadására, kártalanítására, törli a Szeben ellen hozott törvényeket, biztosítja a szászok részvételi jogát a külföldi követségekben. Ezzel azonban az újabb rendi fellendülés le is áll. 1614 őszén már jelentkezik Bethlen erőfölénye. A rendek az ő kancellárját, Péchi Simont teszik a császárhoz utazó követség fejévé s hozzájárulnak Déva újabb elzálogosításához Károlyi Zsuzsannának. 1615-ben pedig Bethlen már teljes erővel akciót indít a fiscalis javak visszaszerzésére. A májusi országgyűlésen még kevés sikert ér el, az őszin viszont teljes az eredmény. 1615 őszén kap Bethlen felhatalmazást a székelyek helyzetének rendezésére is. Innentől kezdve a rendek érdemi kérdésben alig szólalnak meg. Bethlen nevéhez fűződik a perjogi kódex létrehozása, az akadémia alapítása, közvetve az 1624-i iskolaügyi törvény is. Dinasztiája helyzetét módszeresen erősíti. Nem kell csodálkozni, ha 1629 novembere után újabb rendi visszacsapás következik másfél évtized sorozatos vereségeiért — a Habsburg-birodalom pedig nem éppen érdek nélküli szemlélője az eseményeknek. 1630 elején újabb rendi alkotmányozásra kerül sor. Az országgyűlés új unió-formulát fogad el, eltörli Bethlen majd valamennyi kereskedelmi monopóliumát, külön is megerősít egy sor rendi jogot, megszünteti a praefectusi tisztet, felülvizsgáltatná és jóvátétetné a fiscus 1613 utáni birtokfoglalásait, törvények sorában biztosítja a székelyek és szászok külön jogait, ill. orvosolja sérelmeiket. Úgy tűnhet (Szilágyi Sándor úgy is látta, s ez a vélemény ma is kísért történetírásunkban), hogy Bethlen műve rombadőlt. S a valóság? 1630 decemberében márl. Rákóczi György Erdély fejedelme, 1631 nyarán visszaáll a monopóliumok 1630 előtti rendszere, megkezdődik a széttékozolt fiscalis jószágok visszaszerzése, határozott törvények születnek a fejedelmi tekintély megszilárdítására. S a folyamat feltartóztathatatlan. Rákóczi 1633-ban leszámol Zólyomi Dáviddal, elítélteti a portára futott Székely Mózeséket, újra törvénybe iktattatja külügyi felségjogait, szigorú törvényeket hozat bányaügyi 26* 403
