Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

VII. Az országgyűlések

lel (regalisszal) hívták egybe. Ezt a fejedelmi kancellária készítette el és expediálta (a 16. században általában 2—3 héttel, a 17. században legalább 1 hónappal a gyűlés kezdete előtt). A gyűlés egykamarás; a kétkamarás országgyűlések (az európai rendi képviseletek ősibb típusa) egy fejletlen variánsának kell tartanunk. Ezen belül három fő összetevőből áll. 1. Részt vesz rajta a fejedelmi tanács, a fejedelmi tábla s egyes további fejedelmi főtisztek. 2. A fejedelem személyre szóló meghívóval tehet a gyűlés részesévé más főrangú személyeket. 3. Jelen vannak a törvényhatóságok és városok követei. A két utóbbi csoport létszáma nem eleve adott. A fejedelem tetszése szerinti számban hívhat meg főrendeket a gyűlésre; Erdélyben ti. elvétve visel egynéhány család nyugat-európai típusú főrangot (grófságot, báróságot), főrendnek ennek a számnak a sokszorosa tekinthető. 1654-ben 21 nagy családból hív meg a fejedelem egyeseket az országgyűlésre, 1667-ben 15-ből. A korszak végén már 59 család tagjait találjuk a regalisták közt. A regalisták közé számítanak, tisztségük révén, a magyar és székely törvényhatóságok főtisztjei is. Az egyes felekezetek főpapjai közül a református és evangélikus püspök feltehetően a korszak nagy részében tagja a gyűlésnek vagy képviselteti magát, a román püspök legalábbis értesítést kap az országgyűlésről. A katolikus vicarius részvétele eléggé bizonytalan. A követek száma pedig törvényhatóságok (és városok), ill. gyűlések szerint igen tarkán változó, 1-től akár 10-ig is terjedhet. Általános törvényszerűségként csak az állapítható meg róla, hogy bizonyos fokig függvénye a soron következő országgyűlés fontosságának és a követküldő törvényhatóság vagy város jelentőségének; általános jogszabály nem rögzítette, hogy melyikük hány követet tartozik küldeni, legfeljebb ad hoc-rendelkezések. A követek társadalmi helyzetéről a következők állapíthatók meg: a magyar és székely törvényhatóságok követei közt nem ritka az ottani tisztségviselő (vicetiszt, jegyző), a többi követek jó része a módosabb nemességhez tartozik. A székely székekben időnként külön képviseletet kapnak nemesek, lófők és szabad székelyek: természetesen a számra legjelentéktelenebb nemesség kapja a legnagyobb képviseletet. A szász követek közt is gyakori a városi tisztviselő, még inkább a városi tanácsnok. A követek küldőiktől nyert instructiókkal jelennek meg az országgyűlésen. Ezek az utasítások általában csak helyi sérelmeket tesznek szóvá, egyes helységek vagy a törvényhatóság érdekeinek védelmét követelik. Arról sincs szó, hogy a rendek vagy valamelyik alkotórészük a gyűlés előtt egységesítse az instructiókat; erre csak egy fejedelem, Barcsai Ákos tesz kísérletet egy ízben, 1659 áprilisában. A követutasítások tartalmatlansága kitűnő mutatója annak, hogy a követek által képviselt köznemesi rendnek nincs komoly súlya az ország politikai életében. Az országgyűlésre meghívottak számára büntetés terhe alatt kötelező volt a gyűlésen való megjelenés. Mielőtt még az országgyűlés működésének ismertetésére térnénk, röviden foglalkozzunk a gyűlések típusaival. A fejedelmi kor erdélyi országgyűléseinek három fő típusát különböztetjük meg: a tulajdonképpeni országgyűlést (generalis