Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
V. A fejedelmi tábla
B) A FEJEDELMI TÁBLA MŰKÖDÉSE A fejedelmi tábla működésének részletesebb ismertetésére nem térhetünk ki. A 16—17. századi erdélyi perjog monografikus feldolgozása még vállalkozóra vár; a vállalkozás nehézségei legfeljebb arányaiban lesznek kisebbek, mint e munkáéi, hisz e működést az igen erősen szétszórt peres anyagból kell rekonstruálni. Egészen nyersen meghúzott fő vonalakban a következőket vázolhatjuk fel erről a működésről: a fejedelmi tábla nem ülésezett állandóan. Törvényszakokban működött, különkülön törvényszakot tartva a szorosabban vett Erdély magyar megyéinek, a Partiumnak és a székelyeknek. (A szászok ügyeiben, mint jeleztük, a fejedelmi tábla nem bíráskodott — legfeljebb olyan polgári peres ügyeikben, amelyekben a másik peres fél a másik két natio valamelyikéhez tartozott.) A törvényszakok ideje a 16. században változó. A 17. században alakul ki eléggé határozottan az a gyakorlat, hogy a magyar megyék törvényszaka Szent Lukács octaváján, azaz október 25-én kezdődik, a Partiumé december 1-én, a székelyeké pedig Vízkereszt octaváján, azaz január 13-án. Minthogy pedig a 16. századi törvények 30—40 napos törvényszakokról beszélnek, ebből önként következik, hogy a fejedelmi tábla minden év október 25-étől február közepéig—végéig, kb. 4 hónapig egyvégtében ülésezett — legfeljebb a székhelyváltoztatás miatt tartva pár napos szüneteket. A törvényszakokat ti. nem Gyulafehérvárott tartják. A magyar megyék törvényszakai a 16. században még gyakorta vannak Kolozsvárott, a 17. században azonban sűrűbben szász városokban (Medgyesen, Besztercén, Segesvárott). Kolozsvár ti. a 17. században a partiumi törvényszakoknak ad helyet, míg a Partium el nem vész s a város Erdély nyugat-északnyugati fő végvárává nem kényszerül. A székelyek törvényszakának helye lehet Marosvásárhely is, de valamelyik szász város is. E törvényszakokon kívül a tábla működik az országgyűlések alatt is. Annak tisztázása, hogy mely perek indultak a fejedelmi táblán s melyek jutottak oda fellebbezés útján, ill. hogy onnan hogy nyílt tovább a fellebbezés útja (a fejedelmi tanácshoz mint bírósághoz), még elvégzésre vár. JEGYZETEK 1 A személy körül van bizonyos, egyelőre el nem osztható zavar. Forrásaink 1578 és 1592 között sorozatosan említik Somlyay Gergely deák fiscalis directort (1578: Sz: U V. 927; 1589: BU 252, BarcsaiIt.I. 28; 1590 tájt: BrÁL—Pr et I 598; 1592: BrÁL—Pr et I 604). Ugyanez időszakban beszélnek ugyané funkcióban Szentegyedi Gergely deákról is (1579: P.H-lt. F 44. Nr. 23. MTgy 1898: 25 — 1579. december 19-i oklevél; 1588: EOE III. 83). Nos, tudjuk, hogy Erdélyben párhuzamosan két fiscalis director működött, egy a szorosabban vett Erdély s egy a Partium ügyeiben (ha ti. mindkét tisztség be van töltve), de a keresztnév és a „deák" megjelölés azonossága mégis zavarba ejtő. Ráadásul Somlyay Gergelyt 1594 júliusában említik országgyűlési elnökként — a Kendy—Kovacsóczy-párt 1594 augusztus végén kivégzett vezetői közt pedig ott szerepel Szentegyedi Gergely deák, aki ezek szerint nem lehetett jelentéktelen alakja pártjának. A kérdést nyitva kell hagynunk, de valószínűbbnek tartjuk, hogy a két név ugyanazt a személyt jelzi.
