Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

V. A fejedelmi tábla

szakjogászokra váró státus. Ez a gyakorlat a fejedelmi kori Erdélyben is megmarad, az ítélőmesterek sorában olyan nagy jogászegyéniségeket találunk, mint Lázár György, Alvinczi Péter — de még az olyan, velük azért nem egyenrangú ítélőmesterek jogi felkészültségét is csak elismeréssel illetheti a kutató egy-egy alapos jogászi szakvéleményük láttán, mint Sárpataki Márton. Elméleti jogi képzettségük további vizsgálat tárgya kell hogy legyen; gyakorlati pályafutásukkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy aki a kancelláriai írnoksággal kezdi ezt, az általában a kisebb kancellária írnokaként indul. További pályájuk során is nemritkán látnak el jogászi funkciókat: két Báthori kori ítélőmester előzőleg ügyvédkedik, a 16. században két (Choronk, Wesselényi), a 17. században három (Kassai, Sárpataki, Kendi) ítélőmester visel fiscalis directorságot is, s néhányan a fejedelmi tábla ülnökei is ítélőmesterségük előtt (Lázár, Kendi, Alvinczi). Igaz, megfordulnak a majdani ítélőmesterek más pályákon is: Kendi és Alvinczi praefectus (és ezzel együttjáróan tizedvicerendator) is, Alvinczi egyébként is vidéki sóügyi tisztként kezdi; mindezeknek azonban jóval kisebb a súlya, mint az említett szakjogászi előzményeknek. Kivétel csak kettő akad: Cseffei, aki udvari familiárisságon (s közben kifejezetten katonai udvari tisztségen), majd törvényhatósági főtisztségen át emelkedik fel, s a már előbb is különleges esetnek jellemzett Mikes Kelemen. Nem érdektelen, hogy az ítélőmesterek sorában csak ők ketten viselnek törvényhatósági főtisztséget is. Gondoljunk most a tanácsúri lista elemzésénél mondottakra: a szakhivatalnokként felemelkedőket a régi birtokos nemesség nem engedi be a megyei főtisztségekbe. S ugyanaz a könyörtelenség, amellyel a pusztán civil hivatali pályán felemelkedettekkel bántak el válságos időszakokban, kevésbé szembetűnően, de itt is megfigyelhető: Lázár mellett Nadányi is áldozatául esik a második nagy uralmi válság emberpusztításának (Kendi pedig nehezen megszámolható pálfordulással ússza meg a válságot, hogy 1661 őszén jó szimattal Apafi mellett kössön ki). A dolog másik oldala: az ítélőmesterség természetesen nem a hivatali ranglétra legfelső foka a fejedelmi kori Erdélyben sem. A 26 ismert ítélőmesterből egy (Sulyok) kancellárságra emelkedik, négy lesz tanácsúr (Trauzner, Kassai, Lázár, Mikes), ez utóbbiak közül Kassai, mint elmondottuk, egy évtizeden át ténylegesen kancellári funkciót tölt be, Trauzner és Mikes az országgyűlés és a fejedelmi tábla elnöke, Lázár rövid időre helytartó is. A kitűnő szakjogász sorsa veszélyes Erdélyben, de emelkedésének útja eléggé nyitott. 26:5 — a legfelső szintre emelkedők aránya csaknem 20%-os. 3. A FEJEDELMI TÁBLA ÜLNÖKEI A tábla bíráskodásában az elnökön s az ítélőmestereken kívül ülnökök is részt vettek. Az ülnökök száma nem volt pontosan meghatározva; az ismert esetekben öt-tíz körül mozog, de felmegy 14-ig is. A táblai ülnökök is állandó tisztségviselők. Névsoruk bemutatása előtt meg kell jegyeznünk a következőket: a) A fejedelmi tábla ülnökeire vonatkozó anyag meglehetősen hiányos. Az első évtizedből egyetlen névsor ismeretes, arról is bizonytalan, hogy királyi vagy