Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

Zólyomi Dávid 1630—1633. 1630-ban Háromszék és Kővár főkapitánya. Bornemissza Pál 1642—1644.

374 • Kemény János 1645—1657.375 Haller Gábor 1658. január (választott főgenerális).

376 Tanácsúr. Ebeni István 1658 tavasza—nyara.

377 Tanácsúr. Barcsai Gáspár 1660.

378 Béldi Pál 1663—1676.379 Tanácsúr. Teleki Mihály 1681—1690.380 Tanácsúr. Jegyezzük meg: nem vettük fel jegyzékünkbe azokat a főkapitányokat (az 1540—1542. évek főkapitányai, Csáky István, az 1605-i főkapitány és főkapitányhelyettesek), akiknek funkciója általánosabb volt a hadak főgenerálisságánál. Jegyzékünkkel kapcsolatban az alábbiakat szögeznénk le: 1. A lista 16. századi része nem tűnik teljesnek; a 17. századi lényegében teljes. Az mindenképpen látható, hogy a tisztséget nem töltik be állandóan. Bethlen Gábornak nincs szüksége maga mellett külön főgenerálisra, hadait maga vezeti, vagy legjobb alvezérei — azokat pedig talán azért sem ruházza fel ilyen ranggal, mert ez mintegy keresztezné állandó jellegű katonai funkciójukat (váradi főkapitányság, székelyek generálissága; az ország generális funkciójának ti. csak a sereg hadra kelése idején volt jelentősége). 1676 és 1681 közt sincs szükség a tisztség betöltésére; a hadak irányítása szilárdan az Apafit támogató főúri párt kezében van. 2. A generálisi tiszt betöltői néhány kivétellel (Geszti, Zólyomi, Bornemissza Pál, Barcsai Gáspár) tanácsurak — vagy már tisztük elnyerésekor, vagy fungálásuk alatt nyerik el ezt. Az ország legmagasabb katonai tisztségének birtoklásához a kormányzat legfelsőbb köréhez való tartozás szükséges. (Jegyezzük meg: a három említett személy közül Zólyomi Bethlen István veje, Barcsai Gáspár pedig a fejedelem testvére.) Ez persze egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a főgenerális valóban jeles katona legyen; jó részük (Balassi, Ghyczy, Geszti, Bocskai, Kornis Gáspár, Székely Mózes, Bethlen Gábor, Kornis Zsigmond, Zólyomi Dávid, Bornemissza, Kemény János) hadvezéri erényei ismeretesek. Kivételnek számít az az eset, amelyben a generális a fejedelem vagy egy pártcsoportosulás „bizalmi embere" (Barcsai Gáspár, Báthori István, ide számít Béldi is) vagy éppen kifejezetten politikai karrier juttatja e tisztségbe (Teleki Mihály). 3. Ezzel a rangállással jár együtt az is, hogy a főgenerálisi tisztség viselői közül négyen emelkednek a fejedelmi trónra (Bocskai, Székely Mózes, Bethlen Gábor, Kemény János). Az ellenkező irányú mozgásra (Balassi Menyhárt esetét és az uralmi válságok rövid életű generálisságait — Báthori István, Jósika, Haller Gábor, Ebeni — kivéve) egyrészt Ghyczy, másrészt Zólyomi és Béldi esete a példa — ezek közül azonban Ghyczyé különleges (az öreg katonát gubernatorságából való felmentése után már csak megtiszteltetésképpen ruházzák fel e tisztséggel), Zólyomié és Béldié pedig kifejezetten politikai bukás, ismert körülmények közt. 4. Speciális jelenségnek számít Kornis Zsigmond és Bornemissza Pál kettős főgenerálissága. Hajlamosak lennénk elírásnak vélni a dolgot, ha nem lenne szó