Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

Jezernyczky János 1610—1622.

312 1605—1606: görgényi udvarbíró,

313 Gyulafehérvári Pál 1617—1635.

314 1607—1613: a nagyobb kancellária írnoka. Oklevéldíszítő művészetéről már az előbbiekbén szóltunk. Gerőcz Hiripy György 1636.

315 1624-ben a kincstári számvevő segédjeként (coadjutor) említik.

316 Benedeki Vazul 1641.

317 Horvát Péter 1655.

318 Péter deák (komornik deák) 1656.

319 Járai Mihály 1659.

320 Vásárhelyi (Marosvásárhelyi) György 1663—1669.

321 Réthi (Rétyi) Péter 1667—1672.

322 Dobolyi Bálint 1679—1684.

323 1663-ban feltehetően a praefectus írnoka. 324

1667—1669-ben tordai sókamarás.

325 Uzoni Miklós 1686.

326 Névsorunk nagyon hézagos. Annál is inkább, mert jól kivehetően az volt a gyakorlat, hogy egyszerre két számvevő működjék. Kérdés persze, hogy mikor töltötték be egyáltalán a számvevői tisztséget, s mikor végezte ezt a munkát maga a praefectus, a kincstár komornik deákjainak segédletével? Arra már a praefectus hatáskörének elemzésénél utaltunk, hogy az végzett ilyen tevékenységet, rendelkezett is a számvevőkhöz. Az 1639—1651. években pedig (az 1641. évtől eltekintve) Szénás Péter praefectus magában szerepel számvételi vonatkozásban. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a kincstári számvevőknek is legalább jó része a hivatali pályáját a kormányhatósági rangsor legalján kezdő hivatalnok-értelmiségből kerül ki. Négyen (Székesfehérvári, Vásárhelyi Bálint, Zlattari, Gyulafehérvári) kezdik pályájukat a kancelláriák deákjaiként. További három személy korábbi ismert pályafutása a kincstári igazgatás különböző területein történik; Jezernyczky, Gerőcz Hiripy és Dobolyi számít ide. Csak Lencsés karrierje más jellegű. Az ő első ismert rangja már elég magas: a fejedelemasszony udvarmestere. A számvevők jó felének, 12 személynek korábbi pályafutása ismeretlen. Az azonban egészében véve is elmondható, hogy a kincstári számvevőség általában kisnemesi-polgári-értelmiségi származású kormányhivatalnokok pályájának volt a csúcsa. S ez esetben valóban csúcsról van szó; a 18 ismert személy közül csak Vásárhelyi Bálint emelkedik tovább a hivatali ranglétrán (ha ti. kincstári praefectussága valóban rangemelkedés és nem csak titulusváltozás). Az pedig, hogy eddig is emelkedett, a kincstári számvevő mindenekelőtt képességeinek és tudásának köszönheti. Két név, Lencsésé és Gyulafehérvári Pálé jelzi azt a szellemi színvonalat, amelyet a kincstári számvevőktől megköveteltek. A számvevők működéséről inkább csak általánosságokat mondhatunk. A kincstári igazgatási struktúrában a praefectusnak voltak alárendelve (legalábbis így áll a dolog, amikor egyáltalán tudunk alárendeltségi viszonyukról). Számvételi munkájuknak pedig inkább csak két végpontja ismeretes: a számvétel (tc.-kel vagy a praefectus intézkedésével való) elrendelése és a felmentvények okmánya; egyébként bizonnyal a számvétel általános gyakorlata szerint folyt.