Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
IV. A központi kormányzat egyéb szervei
együtt kezelt pénzverésügy terén egyetlen ízben találunk utalást hatáskörére: az 1688. márciusi VII. tc. intézkedik úgy, hogy a tallérveréshez szükséges példázóvasat a fejedelem arany tallér verője a praefectus hírével adja ki a pénzverési jogot nyert helyekre. 266 Némileg bővebben szólhatunk a praefectus sóügyi hatásköréről, minthogy legalább az Apafi-korból olyan sókamarási utasítások egész sorával rendelkezünk, amelyek többek között a praefectus és az egyes sóbányaüzemek vezetői viszonyát is szabályozzák. Mikor Alvinczi Péter 1671-ben még mint rónaszéki sókamarás instructiót nyer, ebben a következők állanak e viszonyról: a bánya vas- és acélszükséglete dolgában a praefectushoz forduljon (19.); ha a sóaknák útja megromlott, s maga nem tudja rendbe hozatni, a praefectustól kérjen segítséget (3.); sódeputatumot csak a fejedelem vagy a praefectus rendeletére adjon ki (15.); az utasításában nem szabályozott ügyekben a fejedelem vagy a praefectus rendelete nélkül ne eszközöljön kifizetést (20.), s egyáltalán, olyan kérdésekben, amelyekre instructiója nem ad választ, a fejedelemnek vagy a praefectusnak tegyen jelentést, s tőlük várjon döntést. 267 Némileg bővebb ennél e tekintetben Batizi János máramarosi kamaraispán 1673-i instructiója: Alvinczi utasításának ismertetett pontjain túl (amelyeket egészükben megismétel) arról is rendelkezik, hogy ha a kamaraispán károsnak találná a só régi mód szerinti vágatását, a fejedelemtől vagy a praefectustól kérjen döntést (11.), a sóhajok ügyét a praefectussal együtt rendezze (6.), s végül a praefectus rendelkezzék a huszti udvarbírónak, hogy az adjon gyertyabelet a kamaraháznak a gyertyaöntéshez. 268 Szilágyi Gergely máramarosi sókamarás 1675-i utasítása kevesebb újat hoz: az aprósó árának 2/3-a a fejedelemé, 1/3-án a praefectus és a sókamarás osztozzék (16.). 269 A máramarosi bányák provisorának 1680-i instructiója is csak annyit tesz hozzá ezekhez: az a praefectustól kérjen kendert a sóbányák köteleihez (32.); a bányauradalom dézsmájának negyedén is a praefectus és a provisor osztozzék (23.). 270 Az utolsó máramarosi sóbányaprovisori instructio (1684; ezt Bornemissza Anna adja ki) ismét nem sokat módosít az előzőkön: a provisor a fejedelemasszony vagy a praefectus rendelkezését kérje új akna nyitását vagy más érdemi munkát illetően (11.); az állattenyésztés jövedelmét (mint a többit is) az ő rendeletük szerint fordítsa oda, ahová kell (7.). 271 Feltételezhetjük, hogy e korban a többi sóbánya helyzete s a praefectus velük kapcsolatos teendői is hasonlóak voltak a máramarosiakhoz (az a tény, hogy a máramarosi aknák formailag Bornemissza Anna birtokában voltak, a praefectus e hatáskörét nem érintette). Mindenesetre lássuk: mit mondanak még egyéb források a praefectus sóügyi hatásköréről. A praefectus gondoskodott a sóbányák anyagszükségletéről (az instructiókban foglaltakon túlmenően is). 272 Szorgalmazta a sótermelést, gyakorlati intézkedéseket is adott a termelés bővítésére, építkezésekre. 273 Feladata volt sóbányaváros kiváltságának védelme. 214 Az ő kezéhez folytak a sókikötőkben (portusokon) a hajóktól vett vámok. 275 Ő rendelt sót a kamaráktól a fejedelmi udvar számára, 276 a kincstári uradalmak szükségleteire. 277 Utalványozott sót a fejedelem vásárlásainak kiegyenlítésére, fejedelmi tisztek conventiójába, hadfelszerelésre, hadak tartására
