Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

Mielőtt még a kincstartók hatáskörének elemzésére térnénk (s ott nyert eredményeink segítségével próbálnánk választ adni az imént nyitvamaradt problémákra), szóljunk egy olyan, az eddigiektől eltérő természetű kérdésről, amelyre nincs módunk határozott választ adni. Ez a kettős kincstartóság kérdése. Ezzel a jelenséggel három ízben találkozunk: Gálffy és Kendy, majd Siger és Bocskai, végül Pettki és Szilvási együttes kincstartósága esetében. (Bogdány és Kákoni, Wesselényi Pál és Kamuthy Balázs s végül Rhédei Pál és Mikola időben váltják egymást.) Gálffy és Kendy együttes kincstartóságához nem férhet kétség, hisz ugyanaz az oklevél egymás mellett nevezi így őket. De a másik két esetben is párhuzamosnak vehetjük a fungálást, még ha Siger és Bocskai esetében az elnevezés eltérő is; többször utaltunk az elnevezések bizonytalanságára. A kettős kincstartóság intézményére egyelőre nem találunk magyarázatot; a kincstartói hatáskör elemzése sem fog segíteni ebben. Legfeljebb olyan paralelekhez nyúlhatnánk, mint a kettős főispánság vagy a kettős székely főtisztség — de hát akkor miért nincs ez így már 1556-tól, s miért tűnik el 1601 után? Ismételjük: egyelőre nem látunk itt reális magyarázatot. A kincstartók hatáskörét részben néhány fennmaradt instructíójukból, részben más természetű adatbázisról rekonstruálhatjuk. Különítsük el itt is Fráter György kincstartói hatáskörét; ő valóban minden olyan kincstári jövedelemmel rendelkezik, amelyet az az Izabellával s az a köré csoportosuló erőkkel folytatott hatalmi harcában biztosítani tud magának. Az első érdemi szabályozás, Siger kincstartói hatáskörének megállapítása (1583) elég általánosan körvonalazza Siger feladatait: ő szedeti fel az adót (s utalványoz belőle a fejedelmi tanács határozata szerint), sűrűn kell hogy látogassa a váruradalmakat, sókamarákat, más kincstári jövedelmi forrásokat, ő végzi a számvételt. Joga van (a helytartók jóváhagyását kikérve) a nem megfelelő kincstári tisztek megváltoztatására.

159 Jóval részletesebben szabályozza Bethlen Gábor Kamuthy Balázs kincstartói hatáskörét (1620. július 18.). A kincstartó most is egyaránt felügyel a szorosabban vett kincstári és az országos jövedelmekre; nemcsak a só- és ércbányák, harmincadok, vámok, sókikötők jövedelmei folynak az ő kezéhez, hanem az adók is (a vártartományok s más uradalmak jövedelmeit a fejedelem a maga számára tartja fenn, de a kincstartó azok felett is főfelügyeletet gyakorol). Minden kincstári tisztviselő neki van alárendelve, kivéve a számvevőket; azok közvetlenül a fejedelemtől függnek. A neki alárendelt tisztségviselőket ő állítja tisztükbe, ő adat nekik instructiót is. A kincstartói utasítás azonban a továbbiakban már eléggé általánosságokban mozog: Kamuthy gyakran látogassa a bányákat, aknákat, hozassa helyre a fogyatkozásokat, építtessen; a jövedelmek jobb bevételezésére tartson generalis perceptort, melléje adjon két hites íródeákot; a tisztviselőkkel negyedévenként szolgáltattassa be a jövedelmeket, minden tisztet évente kétszer vonasson számadásra, a számvevők pedig terjesszék a számadásokat a fejedelem elé, s az adjon pecsét alatt általános nyugtát a számadóknak. A hanyag vagy elégtelen tisztségviselőket a kincstartó (Bethlen István helytartóval egyetértésben) leváltathatja, s újakat nevezhet ki helyükbe; az ilyen változásokat azonban azonnal 21* 323