Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

immár öregnek számító kancellár 1663 márciusában a szászkézdi részgyűlésen vissza is adta e megbízatást; aztán azonban a rendek kérésére újból elvállalta. A többi számvevőt sem engedték ki tisztükből, csak további személyeket választottak melléjük; ezek közül egyedül a segesvári Páll János neve ismeretes.

104 1663 szeptemberében (II. tc.) csak annyi a változás, hogy a székelyek közül Szonda Tamás a számvevő, a szászoktól csak Páll, s további számvevőkről nincs szó.

105 Ha már Bethlen János számvevői szereplése is jelez valamit, az 1664. januári— februári országgyűlés számvételi vonatkozású intézkedései szinte törést jelentenek. A gyűlés XXIX. tc.-e szerint az adóról Vásárhelyi György kincstári számvevő és Valentin Serafin vegyenek számot;

106 Hunyad megyébe külön számvevőket küldenek (XLII. tc.): a már ismert Kopaz Istvánt és a leendő praefectus Udvarhelyi Györgyöt.

107 Itt azonban némi hiány van az 1662 tavasza óta folyamatos névsorban, s mikor újra számvevőkkel találkozunk (1666. február), azok más típusú nevek: Thúri László, Mikes Kelemen (a majdani országgyűlési elnök) és a nagysinki székbíró; rajtuk kívül mások is, akiknek neve nem ismeretes.

108 Még ugyanebben az évben azonban újabb érdemi változás: a szeptemberi IV. tc. a törvényhatósági főtisztekre bízza a perceptorok elszámoltatását (mindenesetre azzal, hogy vegyenek maguk mellé hozzáértő személyeket),

109 Ezt a rendelkezést újítja meg az 1667. áprilisi III. tc. is.

110 Csak az 1668. januári—februári országgyűlésen találunk ismét mást. Ott a számvételt a három natióból kirendelt számvevőkre bízzák. A magyar natióból Dióssi Gáspár (közvetlenül előtte válhatott meg a fiscalis directori tiszttől) és Sárosi János, a székelységről Ferenczi Gábor, a szászok közül Johann Christoph brassai polgár a számvevő.

111 Újabb, a váratlan változások sorában már nem is meglepő fordulat 1669-ben (januári—márciusi XXXIV. tc): a hátralékos perceptorokon való számvételt a Compilatae Constitutiones szerkesztőire bízzák.

112 Annál is kevésbé meglepő, mert amikor majd három éves szünet után, 1671 decemberében újra ismeretes a számvevők kiléte, akkor a fejedelmi tábla ülnökei végzik ezt a munkát.

113 1672 októberében (VI. tc.) viszont újra a törvényhatósági főtisztek gondjává teszik a számvételt.

114 Az utoljára 1668-ban használatos gyakorlatra térnek vissza ismét 1673-ban (novemberi—decemberi XX. tc): az egyes natiókból választanak számvevőket. A magyar natióból Mikola Zsigmond és Bethlen Gergely látja el ezt a feladatot, a székelység részéről Bethlen Miklós (Udvarhelyszék főtisztje lévén) és Mikes Kelemen. A szászokat azok képviselik, akiket a natio kinevez. Szakértőként részt vesz a munkában Sárosi János.

115 Innen azonban a számvevők nevei jó időre nem ismeretesek. Csak 1678 októberében hallunk ismét róluk. Akkor, a XLIX. tc. szerint, az adó inspectorai, mellettük pedig az egyes natiókból az e feladatkörben már ismert Horváth Kozma, a majdani udvari kancellár Káinoki Sámuel és egy, a szász universitas által kirendelendő személy végzik ezt.

116 1679-i keltű Nemes János főszám vevői megbízatása.

117 1680 januárjában (II. tc.) az akkor létrehozott delegatióra és Nemesre róják ki ezt a feladatot.

118 Valójában azonban egy szűkebb számvevő