Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

Nem módosítanak érdemben ezen a képen a mellékalakok sem: a rendkívüli adók perceptorai. Köztük akad Macskási Boldizsár-szerű alak, a többséget azonban itt is az Alvinczi"^ Apor-, Petki Nagy Pál-típusú felemelkedők alkotják. Országos adópénztár, rendi formákkal (választott inspectorok, főperceptorok), de szorosan meghatározott funkcióval (amely semmiféle lehetőséget nem ad az adóigazgatás főtisztjeinek az adóösszegekről való érdemi döntésre), s egyébként is a fejedelmi hatalomhoz így vagy úgy, de szorosan kötött tisztikarral (ez a tanácsurakra éppúgy áll, mint a perceptorokra) — ez az Apafi-kori központi adóigazgatás. Nincs tehát rendi jellegű központi adóigazgatás Erdélyben a fejedelmi korban? Van — egészen rövid időszakra. Az 1590-es évek rendi pénztárára gondolunk. A rendi pénztár létrehozása annak a folyamatnak már majdnem a tetőfoka, amely láthatóan az 1588-i adómegtagadással kezdődik, s amelynek mélyebb oka a kelet-közép-európai Báthori-hatalom összeomlása. Az adómegtagadás a Kendy— Kovacsóczy-csoport által vezetett rendi mozgalom első erőteljesebb jelentkezése; a rendi pénztár megalakítása már jóval magasabb fokú jelzése a rendi igényeknek. 1593-ban a rendek az adóval való rendelkezést akarják biztosítani maguknak. Az az év szeptemberi országgyűlés, III. tc.-ével, rendkívüli adót vet ki, a korábbitól eltérő módon nem kapuszám után, hanem a gabonatermésre, állatállományra vagy egyébképpen mért vagyoni erőre. Ez az adó (ugyanez országgyűlés IV—V. tc.-e szerint) 3, a rendek által választott conservator kezéhez szolgáltatandó. A conservator tisztségét a magyar natióból Kendy Gábor (Sándor unokatestvére), a székelyek közül Siger János, a szászok részéről Albert Huet tölti be. Ezeket esküvel kötelezik arra, hogy e pénzből csak a fejedelmi tanács s a 3 natio 4—4 megbízottja rendeletére eszközölnek kifizetéseket. A pénztárról a rendek megbízottainak kell hogy számot adjanak. A pénzt Kolozsvárott őrzik, Bornemissza Gergely házánál. A pénztár mellett Trauzner Lukács, a majdani országgyűlési elnök működik titkárként. Amikor az 1594. februári országgyűlés, III—IV. tc.-ével, fejadót vet ki, ez is a rendi pénztárba kerül. Most azonban a conservatorok nem a tanács és a rendi megbízottak rendeletére fizetnek ki belőle, hanem a fejedelem és 6 tanácsúr rendeletére (Kendy Sándorék nyilván arra számítanak, hogy az ellenpárt tekintélyesebb vezetői, elsősorban Bocskai, tisztük révén többnyire a végeken kell hogy tartózkodjanak). Egyben fizetőmestert választanak a kifizetések eszközlésére, Haller Gábor személyében. Ő a fejedelemnek és a rendeknek köteles esküvel (V— VI. tc). Haller helyére az 1594. májusi országgyűlésen a Kendy-párt egyik főembere, Gerendi János kerül, igen erősen megnövelt hatáskörrel (II—TV., VI— IX., XI. tc). Az ő kezéhez folyik az 1594. februári rendkívüli adó, az 1593. szeptemberi kivetés conservatorai szükség esetén kölcsönözhetnek az ő nyugtájára, ő maga dönthet zsoldosok felfogadásáról a rendi seregbe és fizetésükről, felhatalmazása van bizonyos, a sereg, ill. a pénzkezelés számára szükséges beszerzésekre. 1594 nyarának végén a katonai párt (Bocskai, Geszti, Kornis Gáspár, Keresztúri) véresen leszámol a Kendy-párttal. A rendi pénztár tisztségviselői közül jó néhányan kerülnek hóhérkézre vagy tűnnek el száműzöttként Erdélyből. A rendi