Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
IV. A központi kormányzat egyéb szervei
megrázkódtatásai után ismét a 16. századihoz hasonló szerkezet alakul ki: a perceptor, még ha a rendektől választva is, de szorosan a fejedelem embere. Vízaknait azonban rövidesen eltávolítják praefectusi tisztéből; 1665 májusában ismét „külső ember". Széki István az országos adóperceptor. 43 Csakhamar újra bonyolulttá válik a helyzet, az események tendenciája azonban a fejedelmi hatalomnak az adóigazgatásban vitt szerepének további megerősödése. Utaljunk most Szalárdi és az ő helyébe lépő Virginás perceptorságára; 44 arra is, hogy 1665 novemberében a fiscalis director Dióssi Gáspárt említik bizonyos adók perceptoraként. 45 Ugyanakkor választják a rendek Bódogfalvi Mihályt a segesvári, gyulafehérvári és radnóti gyűlés által kivetett adók restantiáinak perceptorául 46 — a kormányhatósági főtisztek túlsúlyban vannak ugyan az adóigazgatás fő pozícióiban, de nem jutnak kizárólagosságra. 1667 elején pedig, a januári— februári országgyűlésen ismét erősen vegyes az összetétel. Az akkor kivetett török adó generalis perceptorai a már ismert Széki István és Pálfi István, 47 az adó restantiájáé viszont az ily területen már szintén forgott Budai Péter; 48 emellett fennáll Virginás Szalárditól örökölt perceptorsága is. 49 1668 elején, a januári— februári országgyűlésen, a következő a képlet: Budai és Pálfi az 1667 elején hozzájuk rendelt adó restantiáinak felszedésével foglalkozik, 50 az újonnan kivetett adó központi átvétele pedig Sárosi János és Szakács Péter gondja. 51 Sárosi János néven a korszak állami életének két szereplője ismeretes; feltételezzük, hogy az 1668-i perceptor a későbbi török diplomata, majd ítélőmester. Öt innen kezdődőleg 1671-ig évről-évre e tisztségben találjuk. 52 Sárosi főperceptorsága mellett is felfeltűnik egy-egy rendkívüli adófőpénztárnokság:.az 1671 márciusában kivetett rendkívüli adó Kornis Gáspár kezéhez kell hogy folyjék 53 (a nagyúr neve különös súlyt kell hogy adjon e funkciónak), azokat a kölcsönöket pedig, amelyeket főrangú személyek stb. hajlandók adni a rendkívüli adó terhére annak befolyásáig, Balog Máté, 1660-ban Várad megcsodált védője, most fejedelmi udvarmester veszi át. 54 Ez a stabilnak tűnő berendezkedés 1672 őszén újra felborul. Nemcsak Sárosi nem szerepel többé adófőperceptorként, hanem megjelenik az adófőinspectorok intézménye is. A változást az 1672-i helyzet magyarázza. A rendi „siker" nagyon szerény kis fájdalomdíj a Bethlen—Béldi-párt által felhergelt rendek 1672 októberi nagy vereségéért (a Béldiékre hallgató rendek felelősségre vonnák Apafit a bujdosók fegyveres támogatásáért, az nagyon keményen visszautasítja ezt a kísérletet, az egykori Rákóczi—Kemény-párt vezetői, Bánffy Dénessel élükön, határozottan állnak mellette — s a rendi nekibuzdulás hamvába hol). Most két tanácsúr ellenőrzi a központi adópénztárat — de kik? Bethlen János és Farkas, tehát a Bethlen—Béldi-párt egyik vezére és az ellenpárt egy tekintélyes alakja, pár év múlva Bethlen János utóda a kancellárságban. Az inspectori intézmény ilyen létrehozását súlyos elrajzolás volna a Bethlen—Béldi-párt sikerének vagy akárcsak komolyabb rendi eredménynek felfogni. Az adófőpénztár közvetlen irányítója a már ismert adóügyi szakember, Budai Péter. 55 S az 1672. októberi berendezkedés semmiképpen nem hosszú életű. 1673 végén, a novemberi—decemberi országgyűlés XX. tc.-ével, a rendek ugyan megint csak a két inspector-egy főperceptor rendszert tartják fenn — de most már mindkét
