Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
835 1551 (moldvai bojár szökött szolgájának ügye): Hurm. XV/1. 484; 1613 (moldvaiak Besztercén lévő javainak lajstromba vétele): Hurm. XV/2. 858. 83 6 Sz: U IV. 1272. 837 BU 184. 838 TT 1892: 692—3. 839 EOE V. 401. 840 BU 415. 84! TT 1889: 479—81. 842 János Zsigmond 1567-ben a református zsinaton való részvételre utasítja a református román papságot (Hurm. XV/I. 625), 1568-ban a szász papságot hívja fel a Szentháromság-kérdést megvitató zsinaton való megjelenésre (BU 199). Báthori István 1572-ben szász püspökválasztó zsinatot hív össze (V: BI11. 191). Báthori Kristóf 1577-ben Torda megye protestáns papjait rendeli zsinatra (MTT XVIII. 25—6). 843 1564-ben János Zsigmond ír a magyar és szász papság enyedi zsinatának (amely az úrvacsorakérdést vitatja meg) arról, hogy Blandratát küldi oda biztosául (BU 189). 1620 augusztusában Bethlen István gubernátor közli a szász püspökkel, hogy biztosokat fog a zsinatra küldeni (BU 430). 844 1 569 (a református zsinat cikkelyeinek megerősítése): Hurm. XV/1. 638—9; EM 1937: 126—7. 845 Báthori István 1572. május 1-én a szász papok medgyesi zsinatához intézett rendeletében részletesen meghatározza a zsinatnak nemcsak külsőségeit (a medgyesi nagyobb templomban tartsák, egyelőre a superintendentia administratora gyakorolja a superintendensi jogokat), hanem a hitvallásokkal s egyeTliittételekkel kapcsolatos teendőit is: a zsinat foglaljon állást a niceai zsinat hitvallása mellett, a papok tegyenek esküt rá, hogy nem térnek el az ágostai hitvallástól, az ágostai hitvallás megsértőit tegyék le egyházi tisztükből javaik a fiscuséi legyenek, vessék átok alá azokat, akik eltérnek a Szentháromság-tantól, tagadják a lélek halhatatlanságát és a test feltámadását, vagy éppen a mohamedánizmust vagy ateizmust hoznák be. Felterjeszteti a zsinat állásfoglalását a penitenciáról, hitről, megigazulásról, jócselekedetekről, a szentségekről, keresztségről, úrvacsoráról stb., az egyházi külsőségek egységesítését várja tőlük, szigorú büntetést rendel az egyházfegyelem megsértői ellen, s még arról is intézkedik, hogy a világi tisztségviselőket ki kell oktatni egyházi feladataikról (V: BI1 I. 198— 200). S mikor Alesius Dénes erdélyi magyar superintendens jelentést tesz neki a zsinat folyásáról, május 4-én újabb rendelkezést küld nekik: a ceremóniák megerősítésében s az ágostoni hitvallásban is legyenek egyek (V: BI11. 201). 846 Szász generalis conventus összehívatása 1569-ben: BU 201. 847 Evangélikus superintendensek kinevezésére, ill. megerősítésére: V: BI1 I. 210. (Báthori István 1572-ben az elhalt Mathias Hekler superintendens helyére Lucas Unglert nevezi ki ,,ex ea auctoritate nostra, qua publice fungimur firmiter, durante nostro beneplacito"); Sz: U VI. 2355 (1647: Lucas Hermann megerősítése plébániájában s vele superintendensségében). Unitárius püspök megerősítésére (1597-ben, az egyetemes konvent választása alapján): Jac. J 35—6. A göröghitü püspök kinevezésének, felszentelésének s elmozdításának maradt viszonylag a legtöbb nyoma a kancellária gyakorlatában. Előszöf 1557-ben találkozunk göröghitü püspök kinevezésével (Hurm. 11/5. 445—6), majd 1561-ben azzal az intézkedéssel, hogy a munkácsi püspök maga nevezheti ki utódát (Hurm, II/5. 504—5) — ennek az intézkedésnek azonban, Erdély területi változásai miatt, kevés jelentősége van számunkra a további egy és negyed században. 1569-ben az uralkodó leváltja a göröghitü püspököt, újat nevez ki helyette (Hurm. XV/1. 578), 1569-ben újra püspök kinevezésére történik intézkedés. 1572-ben és 1573-ban annak találjuk nyomát (Máramaros megyéhez küldött fejedelmi rendeletben, ill. pátensben), hogy Báthori István göröghitü püspök működését engedélyezi (V: BI1 I. 213, 238); 1574-ben újból román püspök kinevezéséről van szó (V: BI11. 289—90). Innen majd egy évszázadra kevesebb a nyoma a kancellária ez irányú tevékenységének; 1660 februárjában találkozunk vele újra (Hurm. XV/2. 1291—3), majd 1680-t követően. Apafi elmozdítja tisztéből Sava Brancovici püspököt, s 1680-ban a havasalföldi fejedelemhez küldi utódját azzal az írásos megkereséssel, hogy szenteljék fel, aminek az (némi fenntartásait jelezve) eleget is tétet (TMÁO VI. 97—8). 1682-ben ez ismétlődik meg, most már fenntartások nélkül (TMÁO VI. 229—30). A román püspök tiszte azonban rövidesen újra üres. 1685 őszén a havasalföldi fejedelem ajánl egy „értékes és tudós" papot e tisztségre, be is küldi Apafihoz (EOE XVIII. 355). Végül is azonban választásra kerül a sor, s ennek eredményeképpen a fejedelem nem a Havasalföldéről ajánlott Jeremiát, hanem Vasile Varlaamot erősíti meg a göröghitü püspök tisztében (EOE XVIII. 486—93). 1687. január
