Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

férnek annyian; ha a fejedelem nem engedi Apácára, kénytelen lesz másuvá elmenni kenyeret keresni. Apácán legalább közel volna Nagyajtához, nem akar elszakadni onnan. Apafi harmadik resolutiója (1675. március 19.): írjanak róla Nemes János háromszéki főkapitánynak. (Gyfv: Ly 11: Folyamodványok Apafi Mihályhoz.) Más típusú az az ügy, amelyben Vitus "Lamas csíkcsekefalvi lófő fordul a fejedelemhez. Saját állítása szerint apja is lófő székely volt, a lustrában is szerepelt — Apor István mégis jobbágyává kívánja tenni, arra hivatkozva, hogy Vitus apja s maga is az volt, s fenyegeti, hogy erővel is jobbágyságra veti, ha megkaphatja. Vitus a fejedelem védelmét kéri; az (ez esetben is a székely katonaállomány védelmének látható szándékával) 1676. július 29-én így resolvál: „írjanak" (ti. protectionalist Vitus számára). (Uo.) 796 1 676 elején a gyalui uradalom puskásai azzal fordulnak a fejedelemhez, hogy korábban nem adtak se dézsmát, se más szolgáltatásuk, terhük nem volt; kérik mentességük megerősítését. Apafi még március 26-án a gyalui udvarbírótól rendel tájékoztatást. Az május 5-én teszi megjelentését; aszerint a Rákócziak alatt a gyalui puskások valóban mentesek voltak az adó- és dézsmaadástól. Apafi 1676. augusztus 1-i resolutiójával zárja le az ügyet: ha korábban nem adtak dézsmát, most se adjanak. (Uo.) 797 Az erdélyi városok közül Kolozsvár, Kolozs, Dés, Felsőbánya, Zilah, Marosvásárhely és Udvarhely ilyen ügyeivel találkozunk a kancellárián. (A szász városokéval jogállásukból következően, külön nem.) Kolozsvár ilyen ügyei elsősorban az 1664 utáni korszakból ismeretesek. 1664 elején a város követei késve érkeznek az országgyűlésre; addigra már Kolozs megye nemessége kierőszakolja az 1664. január—februári XI. tc-t, amely szerint a megye székhelye Kolozsvár, s ott a megyei tisztek a végrehajtók az általuk hozott ítéletekben (EOE XIII. 286). A város, követei útján, ez ellen emel szót: nem ellenzi azt, hogy a megye ott fungáljon, de fűzzenek magyarázatot a tc.-hez: a megye ne éljen vissza ezzel, gyűlésen kívül ne tartson ott székeket a város kiváltságainak sérelmére. „Már vagyon az országnak végzése rolla" — szól az 1664-i, ex consilio adott resolutio (Kv. II. 173). A folytatás egy más vonatkozásban már ismertetett momentum: a hüségeskü-formula ügye (1664. március). 1665 májusában a kolozsváriakat amiatt fogja el riadalom, hogy Kolozs és Doboka megye Kolozsmonostort kívánja székhelyül, ott pedig a városiaknak pénzen vett szőleik vannak. Azt kéri a fejedelemtől: ha teljesíti a vármegyék kérését, ez ne legyen a kolozsváriak ottani szőlőbiftoklása és -művelése sérelmére. Apafi közli velük (1665. május 6.): Kolozsmonostort már régen másnak adta (Kv. II. 185). Még 1665 májusában a kancellária elé kerül a nemesek kolozsvári borbevitelének ügye is (1. e fejezet 794. sz. jegyzetét), majd a város egész jogállásáé. Az országgyűlés május 20. táján tárgyalja a fejedelem propositióját a város ügyében. A város követei úgy értelmezik a rendek szavazásának eredményét, hogy Kolozsvár szabad várossá válik, leveszik róla az őrség tartásának terhét. ,.Homályosának tartják a dolgot, nagyobb nyomorúságtól félnek, „tudván minden rendbéli változást veszedelmesnek lenni". Azt kérik a fejedelemtől és tanácsától, hogy magyaráztassa meg nekik a végzést és foglaltassa írásba. Apafi 1665. május 20-án az országgyűlésre hárítja ezt a feladatot: az magyarázza meg nekik, hogy mit végzett (Kv. II. 186). Ami már Kolozsvárt illetően e vonatkozásban a kancellária ténykedése, az a nemesség borbevitelével kapcsolatos. Kolozsnak egyetlen ilyen ügye ismeretes. Kolozs megye 1656 elején azt követeli, hogy a sóbányaváros tőle függjön, a megye adjon nekik ejtelt s vékát, bemehessen oda vizsgálatra, cirkálásra. A város a fejedelemhez fordul, s az 1656. március 12-én erélyesen le is inti a megyét (TT 1895: 496—7). Dés kiváltságainak megerősítésével (ami ti. nem tartozik e kérdéskörből a városlakó nemesek kérdésének csoportjába) 1594-ben találkozunk (Dés 244). Felsóbányáéval 1609-ben (Fb. 66; a város panaszt tesz amiatt, hogy Gerard Lisibona kiváltságaik ellenére új szokást akar behozni közéjük, s Báthori Gábor biztosokat küld ki tájékozódásra és a kérdés rendezésére), majd 1621-ben (Fb. 72; a felsőbányaiak most amiatt emelnek szót, hogy a Lisibona fiak háborgatják őket azzal az ürüggyel: Báthori Gábor apjuknak, Gerard Lisibonának adományozta a várost. Bethlen 1621. október 29-én magyarbródi táborából intézkedik védelmükről hazatéréséig s bizonyos információk szerzéséig). Zilah szabadságainak megtartásáról általánosságban 1614. március 4-én rendelkezik Bethlen Gábor, a város panasza kapcsán (Zilah lt.-a). A székely városok közül Marosvásárhely vásárkiváltságainak ügyével foglalkozott a kancellária. 1656 tájt a marosszéki rendek az országgyűlés elé terjesztik sérelemként azt, hogy a marosvásárhelyi hetivásáron a vásár felszabadítására rendelt óra előtt nem engednek nekik gabonát stb. vásárolni. A város erre a fejedelemhez fordul: ők kiváltságukkal élnek, s egyébként is 9 órakor már felszabadítják a vásárt (ellentétben más városokéval, amelyek 12 óráig is elhúzzák ezt), sőt a vásárbírónak arra is utasítása van, hogy külön megkeresésre engedjen korábban is vásárolni. Kiváltságukban való megoltalmazásukat kérik. II. Rákóczi György 1656. november 26-i resolutiójával