Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
2. HATÁSKÖR, MŰKÖDÉS A 16. századi postaigazgatás rendjének egészét a század utolsó évéig nem szabályozta törvény. Az első érdemi rendezés az 1600. októberi—novemberi lécfalvi gyűlés X. tc.-e a főpostamester jogállásáról. A törvény szerint annak az udvarban kell működnie, de (ez az 1600 őszi helyzet folyománya) a rendeknek hites. Ő ad írásbeli rendelkezést a posták kezébe arról, hogy hány lovat kell alájuk adni, s kinek jár szekér. Ő utal ki költséget is a postáknak. Visszatérésük után visszaveszi tőlük a rendelkezést, s megsemmisíti, hogy visszaélésre ne legyen mód velük. A posták törvénytelenségeit illetően ő ítélkezik; neki kell vizsgálatot tartani a károsult panaszára akkor, ha a posta elvesztené a lovat vagy az az ő hibájából elhullana. 1302 A tisztség betöltésére azonban nem kerülhetett mindjárt sor, mert az 1601. január— februári országgyűlés, VIII. tc.-ében, megerősítve a lécfalvi törvényt, felhatalmazza Csáky István főkapitányt, hogy nevezzen ki postamestert (ha addig nem tette). 1303 Az újabb általános rendtartás 1634-ig várat magára. I. Rákóczi György az év január 1-i rendtartása viszont ugyanarról a precizitásról ad képet, amelyről a kancellária működésénél már szólottunk. A posták reggelenként jelentkezni tartoztak a fejedelemnél vagy az udvarmesternél (a rendtartás 8. pontja; lehetséges, hogy I. Rákóczi György külön postamestert sem tartott), halálbüntetés terhe alatt nem távozhattak el az udvarból a fejedelem engedélye nélkül (15.). Hivatali útjukon csak akkor járt számukra szekér, ha a fejedelem számára szállítottak terhet (1.). Bárhová küldték őket, bizonyosságot kellett hozniuk onnan, hogy ellenőrizni lehessen: elég gyorsan jártak-e (a bizonyságlevél nélkül visszatérőt botozás várta, a hamis bizonyságlevelet felmutatót halálbüntetés; 13.). A rendtartás azért külön is megjelölte: mennyit pihenhet a posta; télen 3, nyáron 2 órája volt erre (ha tovább maradt volna, a helység bírája kellett hogy kiutasítsa), ezenkívül ebédre és vacsorára télen 2—2, nyáion l—1 órája volt (2.). Útjuk végeztével azonnal le kellett adniuk a szállított küldeményt és a fejedelmi címert (10.), s a postalovat is (12.). A rendtartás emellett kegyetlen szigorral szabott büntetést különböző postai visszaélésekre, halálbüntetést helyezve kilátásba a szegénységet húzóknakvonóknak, az illetéktelenül fejedelmi címert használóknak (s azoknak is, akik az ily személyeket nem fogják el), a címert s a rájuk bízott leveleket elvesztőknek (ha ti. nem tudják bizonyítani, hogy erővel vették el tőlük), de még azoknak is, akik egy helység postalovának vissza nem adásában másodízben is bűnösnek találtattak (az első esetben csak botozás járt). 1304 I. Rákóczi György éveiben azonban az 1634-i rendtartás után még két általános postai rendtartás lát napvilágot. Az első (1641. április 20.) néhány vonatkozásban még szigorít az 1634-i intézkedéseken: s posták éjjel-nappal utazzanak, éjjel legfeljebb 2 órát álljanak, ebédjükre, vacsorájukra 1 1/2—1 1/2 órájuk legyen (1., 3. pont); előírja, hogy a posta 1 mérföldet jó, száraz úton 1 1/2, a legrosszabb úton 2 1/2 óra alatt tegyen meg (pálcázás terhe alatt) (11.). A halálbüntetéssel sújtandó vétkek körét viszont szűkíti (bár a. vétségek listáját megnyújtja). 1305 A második (1648. január 29.) 1306 az 1641-i rendtartás megismétlése, jelentéktelen változtatásokkal.
