Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

iskolaügyi tevékenységének elsősorban a nagyobb, felsőfokú oktatást is végző intézményekkel kapcsolatban van nyoma. A 16. században a kolozsvári jezsuita kollégium esetében találkozunk ezzel,

1021 a 17. században a református kollégiumoknál, elsősorban a gyulafehérvári, majd enyedi iskolánál,

1022 de a marosvásárhelyi,

1023 a kolozsvári,

1024 debreceni kollégiumnál is.

1025 Külön feladatkört jelentettek a kancellária számára a külföldi egyetemeken tanuló erdélyiek ügyei.

1026 Láthatólag ritkán kell intézkednie a fejedelemnek tanítói járandóságok ügyében.

1027 Külön említsük itt végül a fejedelemnek a fogarasi román iskola fenntartásával kapcsolatos intézkedéseit.

1028 Még szerényebb a kancellária egészségügyi hatásköre. A szórványos nyomokból ítélve, a járványelhárítás terén fejtett ki tevékenységet. A kancellária közigazgatási hatáskörének e talán fárasztó, de elkerülhetetlen elemzését elvégezve, kíséreljük meg most e hatáskör jellegének megállapítását. Kritériumaink azok lesznek, amelyeket már munkánk kezdetén felvettünk: milyen mélyen hatol be a központi kormányzat a feudális osztályrend törvényekkel, privilégiumokkal körülbástyázott (de távolról sem teljesen lezárt) területeire, mit von ellenőrzése alá a nemesi birtok életéből, milyen tényleges jogokat gyakorol az egyházakkal szemben, mit szabályoz, s hogyan, a lassan átalakulóban lévő gazdasági életen ? A mélység kritériuma mellett ott a szélességé is: milyen rendszeres ez a behatolás? A kancellária közigazgatási hatáskörének elemzése feltehetően olvasónkat is arról győzte meg, hogy az erdélyi központi hatalom erős, de még nagymértékben középkorias jellegű. S ez nehezen is lehetne másképp. Erdélynek a királyi Magyarországéval szemben jóval fejletlenebb gazdasági-társadalmi viszonyai nem is termelhetnek ki mást — s a központi hatalom erőssége jórészt éppen a gazdaságitársadalmi fejlődés ez elmaradottságából következik. A fejedelemnek hatalmas uradalmak állnak rendelkezésére, amelyeket a királyi hatalom meg tudott védeni a nagyurak kezére kerüléstől, katonai hatalmának egyik fő bázisa a szabad katonaelem — ezek szabadságához azonban nem is nyúlhat, neki kell a leggondosabban őrizni ezt. A saját szükségleteire megkap mindent a törvényhatóságoktól, városoktól (a szokásos fizetség vagy a szállítások stb. adóba számítása mellett), amit követel tőlük, de a feudális rend fő erőinek területére még csak itt-ott hatolhat be. A feudális birtokos (személyesen vagy törvényhatóságának követe útján) megszavazza az országgyűlésen az adót, nem emel szót behajtása ellen se — de ezt a törvényhatóság apparátusa végzi (majd látni fogjuk, hogy mikor s mennyiben külön országos apparátus is), s a továbbiakban a központi kormányzatnak gyérkevés köze van ahhoz, hogy miként jár el ő jobbágyával szemben, akinek (a kialakuló új felekezeti rendben) jórészt lelkiekben is ura mint az egyházközség vagy magasabb egyházszervezeti egység patrónusa. S ha engednie is kell a fejedelmi hatalomnak a jobbágyfiak iskoláztatása kérdésében, ezt törvénynek teszi — amit végrehajtanak ugyan, de nincs nyoma annak, hogy ebben a központi kormányzat járna el. Az új felekezeti rend pedig annyiban csak kedvez a fejedelmi hatalomnak,