Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

d) Az ország státusának ügyei A kancellária közigazgatási hatáskörének ismertetésénél is külön tárgyaljuk a közigazgatási ügyeknek az eddigiekben is kiemelt csoportját: az adó-, közmunkaügyet, az élés ügyét, az ország területi kérdésével kapcsolatos ügyeket, valamint a hírszerzést s kémelhárítást is (ami ti. e két utóbbiból közigazgatási úton történt). Az adóügyön kezdve a dolgot, mindjárt egy megszorítást teszünk. Itt csak a kancellária adóügyi hatáskörével foglalkozunk, tehát nem az egész központi adóigazgatással. Vannak külön központi adóigazgatási szervek; ezekről máshol szólunk. Feladatunk itt csak a kancellária ez irányú tevékenységének elemzése. Tárgyalásunkat az adóalap ügykörével kezdjük. Ez maga is több kérdéskörre tagolható. A kancellárián keresztül intézkedett a fejedelem az adózók összeírásáról, kapuszámok felcirkáltatásáról,

869 elköltözött, elszökött jobbágyok adózásáról.

870 Nem kevés gondot okoztak a hatóságnak a különböző jogcímű adómentességek. Mentesség járt a tűzkárt szenvedetteknek,

871 de adhatott ilyet a fejedelem olyan egyházi személyeknek is, akik nem voltak eleve mentesek,

872 hadjárat során elpusztult helységnek,

873 kancellár árváinak (birtokaik után),

874 de a legkülönbözőbb egyéb címeken is.

875 A kérdés másik oldala: a fejedelemnek arról is szükséges intézkednie, hogy csak a valóban mentesek ne fizessenek adót.

876 A mentesség időtartama is változó volt, s mértéke is — bizonyos esetekben ti. csak az adó csökkentéséről vagy hátralék elengedéséről volt szó, nem teljes mentességről. Az adóalapnak olyan további, különleges kérdései is foglalkoztatták a kancelláriát, mint szászok nemesi jószágainak adózása,

877 kolozsváriaknak a városon kívüli szőlőbirtoka utáni adója.

878 Intézkedett vizsgálat tartására oly esetben, amelyben helység panaszt tett adójának magas volta miatt.

879 Ami mármost az adó igazgatását illeti, a kancelláriára tartozott az adó befizetésének rögzítése — nem ritkán ismételten, gyakran igen erélyes formában.

880 Külön problémát okozott azonban az adó puszta behajtásán túl az is a központi kormányszervnek, hogy az egyes törvényhatóságokban stb. milyen pénznemben fizetik be az adót, mert hisz annak legnagyobb része a portai adóba ment, s a portának kikötései voltak arra nézve, hogy milyen pénzt fogad el. így került sor olyan intézkedésre, hogy egy város tallérban fizesse be adóját

881 vagy hogy városok vagy testületek váltsák át „jó pénzre" a török adót.

882 Az egyes törvényhatóságok adóját megfelelő kísérettel kellett eljuttatni az országos pénztárnokhoz vagy közvetlenül a fejedelmi kincstárba; a kancellária erről is rendelkezhetett.

883 A már beérkezett adópénzt pedig pénzforgatáshoz értő személyeknek, kereskedőknek kellett átszámolniuk (közben nyilvánvalóan ellenőrizve a pénz épségét, lehetőleg valódiságát is); ezeket is a kancellária rendelte be a számolás helyére.

884 Egy újabb, összetett kérdéscsoport bizonyos kifizetések, szállítások beszámítása az adóba. A fejedelem udvartartása számára gyakran vásároltatott a városokban azzal, hogy a vásároltak árát adójukba számítja.

885 Az adóba számíthattak azután a kormányzat számára történt szállítást is

886 csakúgy, mint a kincstár céljaira rendelteket.

887 Az adóból fedezte a fejedelem a diplomáciai szolgálat számára történt megrendeléseket is,

888 oda számította be a katonaság számára történt szállításokat, a hadaknak kifizetett hópénzt.

889