Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

dézsmaköteles földeket, szőlőket bíró személyek certificálandók a dézsmálás ottani rendjének betartására. A kincstári birtokokban „színes praetextus"-szal szántókat, szénafüveket, erdőket bitorlók ügye is rendezendő. Mindenesetre azoknak, akik már 1681 februárjában—márciusában producáltak a delegatio előtt, bizonyítványt kell adni erről. (Megjegyzendő: a delegatio e végzéseinek szövegkiadása meglehetősen bizonytalan.) 11 EOE XVII. 174—5. A válasz, Vér felterjesztése nem lévén ismeretes, csak bizonyos pontjaiban érthető. Egyrészt a vár tisztjeiről s egymás közti viszonyáról intézkedik (Apafi a következő országgyűlésig nem bocsátja el a somlyai fő- és alkapitányt, de azok férjenek meg egymással; Szabó János melle másik lovas hadnagyul a fejedelem „kegyelmességéből" Horváth Lászlót rendelik, az alhadnagyok tisztét megszüntetik, strázsamestert viszont ismét csak Apafi „kegyelmességéből" küldenek), másrészt eltiltja a török földről s a királyi Magyarországról Erdélybe menekült s ott zászló alá állt jobbágyok kiadatását, s végül mindenkin behajtja a dézsmát (csak Serédi Benedek jószágával tévén, a fejedelem döntése alapján, kivételt). 12 EOE XVIII. 369. 13 EOE XVIII. 500. 14 EOE XVIII. 551. 1" EOE XIX. 179—85. 16 EOE XIX. 426—7, 429. 17 EOE XVIII. 369. is A deputatio 1685. december I2-én úgy határoz: minthogy Csáky maga kínálta fel a találkozást Székely Lászlónak (mint kolozsvári főkapitánynak), s az is ígéretet tett erre azzal a feltétellel, hogy rendelkezést kap rá. Székely (kellő óvatossággal, s saját belátása szerint) találkozhat Csákyval. (APO I. 40; EOE XVI11. 410—I.) Székely mindenesetre a Csáky hadai ellen foganatosított, ill. foganatosítandó katonai intézkedéseiről tájékoztatja december 21-én a deputatusokat, tőlük is legalább 1500 főnyi hadat sürgetve. (EOE XVIII. 412—3.) 19 EOE XVIII. 552. 20 APO III. 40—1; EOE XVIII. 418—9. 21 APO I. 43—4. 22 APO I. 41—2. A kényszerkölcsön adására kötelezettek névsorát tartalmazó jegyzék nem ismeretes; azt tudjuk, hogy Teleki Mihályra 500 forintot vetettek ki, s be is fizette. (EOE XVIII. 421—2.) 23 APO I. 46. Megjegyzendő: a deputatio határozatai jórészt keltezetlenek, s kiadóik sem tartották szükségesnek pontos keltük vizsgálatát .így a továbbiakban egy-egy ülésszak vagy határozat keltének megállapításánál gyakran kell majd a logikai összefüggésekre hagyatkoznunk. 24 APO I. 48. 25 APO I. 47—8. Jegyezzük meg: sok haszna még e rendelkezésnek se lett. A deputatio ugyan beváltotta fenyegetését, s elfogatta Pátert, de rövidesen kénytelen volt kezességen szabadlábra helyezni. (APO I. 52.) 26 APO I. 56. 27 APO I. 396—401 (a kényszerkölcsönzésre ítéltek jegyzékével s a rájuk kivetett összeg megjelölésével). 28 AJ>0 I. 62. 29 APO I. 63. 30 APO 1. 69. 31 APO II. 72—3. 32 APO II. 147. 33 APO II. 156. 34 APO II. 156—7. 35 APO II. 159. 36 APO II. 194. 17 APO II. 195—6. 38 APO II. 209. 39 APO II. 179. 40 APO II. 273. 41 EOE XIX. 319.