Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
II. A deputatiók (delegatiók)
Részletesen áttekintettük a deputatio hatáskörét. Ezt a hatáskört általánosságban igen erősen a kialakulatlanság, elhatárolatlanság jellemzi. Különleges helyzetben, különleges feladatok ellátására jött létre. Jellemzője így elsősorban az, hogy nincs olyan pontosan kijelölhető helye a 16—17. századi Erdély alkotmányos intézményei közt, mint amilyen van az országgyűlésnek vagy a fejedelmi tanácsnak. Országgyűlési hatáskört általában nem gyakorol, az országgyűlést az 1685—1690es időszakban is össze lehet hívni — s össze is hívják, sűrűbben is, mint a békés időszakokban. A deputatio azonban szükség esetén ellát az országgyűlés hatáskörébe tartozó teendőket is. Adót, élést vet ki, s még repartiál is. Hadfelkelést hirdet vagy készültséget, vigyázást rendel el. Diplomáciai szerződést köt vagy államszerződés kötésére küld követeket, instructióval. Más nagy fontosságú diplomáciai lépéseket tesz. Mindezt azonban nem rendszeresen teszi, s nem általában az országgyűlés helyett. Az adó és élés kivetése általában az országgyűlés feladata marad. A deputatio nem csorbítja annak hatáskörét — de bizonyos esetekben, elsősorban sürgősség esetén, ellátja. Hadfelkelés ügyében többször ad felhatalmazást a fejedelemnek (vagy annak tanácsának s a főgenerálisnak), mint ahányszor maga intézkedik ez ügyben. Országgyűlés elé tartozó perekben nem ítél, ezeket maga a gyűlés látja el. Ugyanilyen bizonytalan a deputatio hatásköre a fejedelmi tanáccsal szemben is. Vannak évekre elhúzódó diplomáciai ügyek (Duca-Voda pénze), amelyekben a tanács és a deputatio egyaránt intézkedik. Követeknek a tanács ad utasítást, azok viszont a deputatiónak tesznek jelentést. Még azt sem lehet mondani, hogy a tanács csak a deputatio időszakainak szüneteiben intézkedik, hiszen (láttuk) a deputatio néhány ízben maga látja jónak felhatalmazni a tanácsot. Arról pedig már szólottunk, hogy a tanács elsősorban a politikai döntések szerve. A deputatiónak nincs ilyen tiszta karaktere. Nemcsak a tekintetben, hogy részben országgyűlési feladatokat is ellát. Azért is, mert a szorosabban vett politikai döntéseken túl szükségképpen nagy tömeg igazgatási jellegű feladatot is vesz magára. S itt nemcsak arról van szó, hogy a kancellária helyzete épp ezekben az években eléggé bizonytalan. (Bethlen Farkas 1679. év végén történt halála óta a kancelláriai tisztség nincs betöltve, s ráadásul még ekkortájt Lugossy Ferenc, évtizedek óta fejedelmi titkár is számos más alkalmi feladatra van igénybe véve deputatusságán túl is.) A deputatio létrehozását a felelősség-megosztás szüksége követelte meg. Ez a felelősségmegosztás még a más helyzetekben kisebb jelentőségű (vagy még az 1685—1690-iben is annak számító) ügyek adminisztratív ellátására is kihat. Ezért foglalkozik a deputatio rengeteget várőrségek hópénzével, helyi repartitiós ügyekkel stb. Hatásköre azonban itt is bizonytalan a korábban is működött szervekkel szemben. A kancellária a fejedelem nevében rendelkezhet a deputatio határozata nélkül is. A deputatio legnagyobb ügykörében, a császári hadak ellátásában pedig a szorosabban vett igazgatási feladatokat külön biztossági szervezet látja el, hol a deputatio rendelkezései szerint, hol azok nélkül — még azt az állítást is nehéz lenne megkockáztatni, hogy az elvi vagy általános döntéseket hozza a deputatio, s a végrehajtás a biztosságé. Peres ügyekben pedig helyettesíti a fejedelmi táblát néhány fontosabb ügyben, de maga hív össze „törvényes"
