Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

Miklós, Bánffy György, Gyulaffi László, Kemény János és Alvinczi Péter a tagjai), ő határoz Petki Nagy Pál bécsi követségéről s útiköltségéről is.

163 1686 szeptemberében újabb bécsi követség felküldésére van szükség. Most a deputatio határozatából Gyulay Ferenc utazik, s vele Bagotai Ferenc és Donath Mátyás (az utóbbi azzal, hogy ö szükség esetén Lotharingiai Károlyhoz menjen). Követségük bejelentésére Büdöskuti (fejedelmi bejáró) megy fel Bécsbe.

164 Az elkövetkező hónapokban velük is van levelezni valója a deputatiónak.

165 Ezen túlmenő teendője azonban csak 1687 nyarán akad. Előbb (július 8-án) 11 paripát s 1 török lovat küldet ajándékba a császárnak s minisztereinek (három szerszámos közülük),

166 aztán (augusztus második felében) újra felküldi Gyulayt a császárhoz, most csak Donath Mátyást adva melléje.

167 1687. december 1-én újabb követek Bécsbe küldését határozza „bizonyos panaszok declarátiójával".

168 1688. július 24-én megint csak Donath Mátyást indítja Bécsbe.

169 Az év október 5-én egy Bécsbe küldött futár útiköltségéről rendelkezik.

170 Utoljára 1689. augusztus 29-én találkozunk e tevékenységével: itt is bécsi követség felküldése a kérdés, a következő országgyűlésre halasztják.

171 Még az előbbinél is szerényebbek a deputatio teendői a török diplomácia területén. 1686. április végén ő határoz Sárosi Jánosnak a portára küldéséről (egyben útiköltségéről, szekerének elkészítéséről is).

172 Egyúttal két lovat is küldet ajándékba a nagyvezérnek.

173 Sárosi követségén kívül, aki aztán levelez is a deputatióval,

174 az 1686. év egyetlen momentuma: június 5-én a szerv hozzájárul ahhoz, hogy a lippai törökök pénzen vehessenek búzát Erdélyben.

175 1687-ben sem lényegesen gazdagabb a kép. A deputatio január 1—10-i ülésének legvégén mégiscsak jónak tartja megadatni a váradi pasának ígért 200 rókabőrt.

176 Április 10-én pedig, miután pár nappal előbb vetettek fel jókora összeget a császári hadak számára, s ajándékot szavaztak meg Veteraninak, a portai adó elküldését is elhatározzák. Ismét Sárosi utazik főkövetként oda.

177 Az 1687-i török erőfeszítés jele az is, hogy a szultán és a nagyvezér táborbaszállást rendel el Erdélynek (s persze az adót is sürgeti). A hadfelkelést ki is hirdetik;

178 a portának azonban ebből már haszna nem lesz. S augusztus második felében még egyszer hűségnyilatkozatot küldenek* a nagyvezérnek, négytagú küldöttséggel; az ítélőmester Sárosi Jánoson kívül ott van benne szentlászlai Sárosi János, a kornak szintén ismert szereplője meg Jósika Gábor és Mark Drauth szebeni polgár.

179 Ami ezután még a deputatiót e tekintetben foglalkoztatja, az Erdély török diplomáciájának keserves epilógusaként a portán rekedt utolsó ügyvivő, Sándor Pál és családja sorsa.

180 Az erdélyi diplomácia két főágazatában ennyi a deputatio dolga, a többiekben még kevesebb. A lengyel vonatkozásban ez, Duca-Vodä pénzének más vonatkozásban már említett kérdésén túl,

181 összesen néhány többé-kevésbé érdemi mozzanat. Csak diplomáciai rutintevékenység a deputatio 1686. novemberi határozata: hogy a lengyel követ, hosszú erdélyi tartózkodása után, ne elégedetlenül távozzék az országból, Apafi ajándékozza meg 100 arannyal; az ország pénzéből megtérítik neki.

182 Más a súlya a deputatio 1687. február 7-i lépésének. Akkor az ő nevében fogalmaznak levelet Sobieskinek. Feltárják benne Erdély helyzetét: a császári generálisok nem tartják be Erdélynek a bécsi udvarban vagy más tábornokokkal