Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

hűségesküt, engedje öt várába császári őrség bevételét, szálljon táborba, s adjon szekereket a sereg számára. A deputatio május 3-án, az ügy súlyára való tekintettel, írásban kéri tagjainak voxat (hangsúlyozzuk: itt nem a tanácsurak lakhelyükről beküldött censuráiról van szó, hanem az együttülö deputatusok szavazásának írásbeli rögzítéséről).

145 A határozat végül is: a Carafához újból elküldendő követek (Telekiékkel tart most Michael Filstich brassai bíró is) az I. Lipótnak a rendek nevében adandó assecuratoria fejében maguk is szerezzenek biztosító levelet arról, hogy a négy bevett vallás szabad gyakorlata megmarad, az egyházak, iskolák, jövedelmeik korábbi állapotukban maradnak, Apafit és fiát nem háborgatják fejedelemségében, Erdély libera electióját nem csorbítják, a rendek szabadságait megtartják. A követek feladata ezenkívül elérni azt, hogy a várak és városok őrségei esküt tegyenek Apafira és a rendekre, egy-egy erősségbe csak annyi császári őrség szálljon, mint amennyi az ottani erdélyi, e helyek s a bennük lévő egyházak és iskolák jövedelmeit ne sajátítsa el, ne követeljen szolgálatot a környék szegény népétől, az erősségek tisztjeit hagyja meg hatáskörükben, szállásukban ne háborgassa, sőt az erdélyieket illeti a rangelsőség, az ottani erdélyi tiszt halála esetén Apafi vagy utóda mást tehessen helyette, a császáriak bocsássák be e hetyekre az odamenekülő vagy másképp odautazó erdélyieket, s ne kezeljék őket ellenségesen. A nemesek szabadon járhassanak ki s be (javaikkal együtt) az erősségekből és oda, a császáriak ne nyúljanak a fiscalis várak jövedelmeihez, a kezükre adott erősségekből ne vigyék ki a muníciót s ne is tékozolják, a háború végén pedig vonják ki a császári őrséget e helyekről. (Részkövetelésképp azt kell a követeknek előadniok: Kővárnak csak felső várába kerüljön császári őrség.) Ezen túlmenően a követeknek oda kellett hatniok. hogy a császáriak ne követeljenek Erdélytől felkelést, s még kevésbé vigyék a határon túlra Erdély hadait. Saját mezei hadaikat viszont vonják ki. Kvártéllyal, pénz- és élés-exactióval ne terheljék az országot. Engedjenek az akkor követelt szekerekből. Különleges erdélyi követelés volt az, hogy a császáriak ne szakítsák el Erdélytől a Partiumot, s ne adjanak hitelt az Apafi és hívei elleni hamis feljelentéseknek. Még Erdély külpolitikájának is bizonyos szabadságot igyekezett volna biztosítani a deputatio: az ország küldhessen követeket a császárral nem ellenséges keresztyén uralkodókhoz, I. Lipót előtti közbenjárásukat kérni. Az Apafiakat s az országot pedig belefoglaltatta volna a török—Habsburg-békébe.

146 Ugyanakkor azonban biztosokat rendelnek a császári őrség bevitelére Brassóba, Görgény, Kővár és Huszt várába.

147 Itt a brassai zendülés oka. Május második felében a deputatio ez irányú tevékenységét is elsősorban a zendüléssel kapcsolatos lépések teszik. A deputatio 1688. július utolsó harmadában foglalkozik újra erősebben e feladatkörrel. Akkor határozatok egész sorát hozza. Veteraninak Komornik császári hadbiztos által közölt kívánságára Hunyad és Zaránd megyéből meg Szászvárosszékből teherhordó szekereket rendel a Karánsebesre, császári hadaknak való élésszállításra, fizetés fejében. Barcsai Pált adja a két megye szekerei mellé főbiztosul, a szászvárosiak gondját királybírájukra hagyja (július 22.). Ugyanaznap Macskási Boldizsárt hatalmazza fel arra, hogy a Kővárvidékén, Közép- és BelsőSzolnok, Doboka, Kolozs, Torda és Fejér megyében lévő mozgó császári sereg