Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
II. A deputatiók (delegatiók)
1686 nyara a Scherffenberg-invázió jegyében telik el. Június 5-én arról rendelkezik a deputatio, hogy Teleki Mihály főgenerális adjon Gyulaffy mellé hadakat, s az maga legyen velük, a Szolnok és Doboka megyei nemesség a főtáborba szálljon, a szász universitas fizessen a Kővárban s Szamosújvárott lévő gyalogoknak — de rendes gyalogjait is egészítse ki, a városokból vigyenek a hadaknak kenyeret s más élést. 83 S aztán (miközben nagy tétel búzát, vágómarhát és juhot vetnek ki az adózó népre az Erdélybe nyomult császári hadak ellátására) július 20-án Székely Lászlóval rendelkeztetnek: a kolozsvári őrség praebendabúzájának kifizetésére helyben kérjenek kölcsönt, s új búza után a deputatio majd kifizetteti ezt, 84 ugyanez idő tájt pedig (rossz híreket véve Haller Jánosék bécsi tárgyalásainak kilátásairól, egyben pedig török hadihírekről is hallva, de a nagyvezér agájától is szorongattatva a Scherffenbergnek való ellenállás elégtelensége miatt) arra nézve küldenek utasítást Bethlen Gergelynek: miképpen kerülje el a (szerény erőt jelentő) erdélyi haddal a császáriakkal való összecsapást (ha azok Udvarhelyszék vagy Brassó felé támadnak, Bethlen a Maros mellett húzódjék Szeben felé; ha Marosvásárhely irányába nyomulnak, ő Fogarasnak vonuljon), de a fizetett hadakat s a somlyaiakat küldje Szebenhez, „nem lévén itt e tájon csak egy katona is". 85 S a hagyományos hadfelkelés szervezete nem is bírja az 1686. nyári megterhelést: a vármegyei nemesség azt kéri, hogy zsoldost állíthasson maga helyett. A deputatio 1686. augusztus 22-én bele is egyezik ebbe (irgalmatlan büntetést szabva az alkalmatlan zsoldosok kiállítóira, azzal, hogy a bírság 2/3-a a főgenerálisé, 1 /3-a a megyei tiszteké legyen), ugyanakkor a szász universitasszal is 1500 rendkívüli gyalogot állíttat ki (a tanácsurakra s más főrendekre kiszabott bírságot rendelve az alkalmatlanok után a szék tisztjeire). 86 Másnap parancsnokokat állítanak a zsoldossereg élére (Bánffy Farkast és Rácz Istvánt), s augusztus 30át tűzik ki a sereg kiállításának határidejéül. 87 Augusztus utolsó napjaiban pedig Telekit s vele Bánffy Györgyöt, Gyulaffi Lászlót, Macskási Boldizsárt s Apor Istvánt „cum plena dignitate" kiküldik a véghelyek megszemlélésére. 88 A Scherffenberg-invázió még nem jelenti Erdély állandó megszállását; a tábornok hadainak elvonulása után némi respiriuma van az országnak. 1686 novemberében a deputatio már engedményt tehet a szászoknak: 1500 gyalogjukból 1000-et elengednek, mintegy helyette fizettetnek velük a hadakozás végéig 300 gyalogra hópénzt. A nemesi felkelésnek vagy helyette zsoldosok kiállításának (vagy éppen hadak fizetésére pénz adásának) kérdését Apafi, a főgenerális és a fejedelmi tanács hatáskörébe utalják. Részben feloldják a gabonakivitel tilalmát is. Ugyanakkor rendelkeznek a bujdosó magyarországiak ismert tisztje, Hatházi és bizonyos gyalogjai felfogadásáról, fizetéséről s szolgálatba állításáról. 89 S aztán 1687 áprilisában kezdődhetnek újra a reménytelen hadügyi intézkedések. Április 11-én a deputatio újra elrendelheti a vigyázást — fa és széna híján azonban (Teleki Mihály előterjesztése alapján) nem rendelnek el általános hadfelkelést, hanem Tholdalagi János szamosújvári főkapitányra bízzák a határszéli vigyázást azzal, hogy Szolnok s Doboka megye tisztjei e tekintetben tőle függjenek, a somlyai főkapitány s Beszterce pedig tartson vele jó kapcsolatot. Ugyanaznap sürgősen Fogarasba rendelnek 380 székely gyalogot, s készültséget parancsolnak a szászok
