Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

hivatalos személyek jelenjenek meg a szükséges irományokkal felszerelve). Részintézkedéseket is hoznak azonban ilyen hitelezési ügyekben (július 24.: a kolozsváriak búza- és pénzkölcsöne, a szász universitas kölcsöne). Szükség esetén akár drasztikus eszközökkel is számadásra akarják kényszeríteni a számot nem adott s restans törvényhatósági pénztárnokokat. Helység restantiáját engedik el. Határozatokat hoznak a deputatio számára felvetett adóról.

45 Szeptember 10-én még mindig a Kolozsvárnak tartozó búza megadása a tárgy,

46 december 10-én pedig a kölcsönök visszafizetése. Az 1688. szeptemberi—októberi országgyűlés VII. tc.-e ti. rendelkezett arról, hogy az ország számára hitelezőknek a restantiákból fizessenek meg, 15 napon belül,

47 a törvényt azonban nem hajtották végre. A deputatio tekintélyes biztosokat küld ki (legnagyobbrészt saját tagjait) Besztercére, Kolozsvárra, Segesvárra, Medgyesre, Szebenbe és Brassóba vizsgálatra s számvételre az ország ott lévő gabonájáról és a hitelezők kielégítésére.

48 Az 1689. év pedig ott folytathatja, ahol elődje abbahagyta: a deputatio februárban executorokat küld ki a vármegyékbe az adók felhajtására.

49 Az adó beszedése azonban ekkor sem megy simán. Attól kell tartani, hogy Carafa katonai végrehajtással szerzi meg magának, úgyhogy a szerv április 26-án úgy határoz, hogy biztosokat kell kiküldeni a hátralék felszedésére, s brachiumot kell küldeni azokra, akik május 4-éig nem fizettek. A késedelemért felelős személyek pedig elfogandók és ítéletükig rabságban tartandók, mi több: ha mégis katonai executióra kerül sor, elsősorban ezek birtokaira kell vinni.

50 A deputatio április végi üléseinek emellett e téren is feladatokat ad Brassó 1689. április 24-i ismeretes égése. A város, a tűzkárosultaknak adókedvezményt nyújtó törvényekre hivatkozva, adómentességet kér. Bár ez a törvény szerint csak három év volna, a deputatio helyesnek látja négy évre megadni. Teljesíti a város azon kérését is, hogy pénz- és élésbeli adórestantiáját engedje el (még ezen túlmenő támogatást is ígér nekik bajukban).

51 S végül ismét gond kölcsön visszafizetése. Most Alsó Jánosnak, Bánffy Györgynek s Tholdalagi Andrásnak rendel visszafizetni együttvéve 1600 forintot a deputatio.

52 1689 májusában két momentum bír érdekkel e tárgykörben. Az országgyűlés felhatalmazza a deputatiót arra, hogy amennyiben a császár nem engedi el a legutolsó terminusra szolgáltatandókat, s sürgős új adó kivetésére lesz szükség, tegye meg ezt, s a következő országgyűlés majd becikkelyezi rendelkezéseit.

53 (Emlékezzünk rá: a deputatio kezdettől vetett ki adót.) A deputatio pedig pénzt rendel a számvevők (Bethlen Miklós, Alvinczi Péter, Sárosi János és a nagysinki székbíró) költségeire.

54 A májusi felhatalmazás alapján jár el a deputatio, mikor június 17-i ülésén kapunként 40 forintos adót vet ki azzal, hogy ezt a földesurak tegyék le. Ez az ülés tartja szükségesnek, a kapuszámok és puszták régóta napirenden lévő kérdésének rendezésére, kimondani: a törvényhatósági fő- és altisztek cirkáltassák fel a pusztákat (a fiscus birtokain is), s ezekről nyújtsanak be jegyzéket a következő országgyűlésre. A főtéma mellett még mindig ott van tárgynak Brassó mentességének kérdése; ezt ekkor szabályozzák pontosan.

55 Augusztus 4—5-én már a 40 forintos adó kifizetéséről adhat felmentvényt Apor Istvánnak a deputatio. Egyben intézkedhet a Bethlen Gergely főkommissarius által a császári hadak szükségére felvett kölcsön megfizetéséről,

56 s ugyanakkor Apafitól