Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

II. A DEPUTATIÓK (DELEGATIÓK) A fejedelmi kori Erdély igazgatása ismer egy olyan szervtípust is (a tanácstól eltérően nem az egész korszakban, sőt az Apafi-korban sem folyamatosan működő szerveket, amelyek még egymás jogutódjának is csak fenntartásokkal tekinthetők), mely a kormányzat rendszerén belül a fejedelmi tanácshoz áll a legközelebb. Ebbe a típusba az Apafi-kor deputatiói tartoznak. A deputatiók, ill. delegatiók a tanácsnál is szélesebb körű szervek (létszámuk nagyobb s ennek révén is, de egyébként is társadalmi összetételük némileg eltér attól) — de nem kis létszámú országgyűlések vagy ad hoc főrendi tanácskozások. (Az utóbbiak egyes eseteivel — kibővített tanácsülésekkel — már előző fejezetünkben találkoztunk.) Az Apafi-kor egyes, az átlagosnál nehezebb periódusaiban, elsődlegesen csak bizonyos feladatok megoldására létrehozott szervek. Már összetételük is jelzi: itt a felelősség megosztásáról volt szó oly problémák kapcsán vagy oly időszakokban, amelyekben, ill. amikor a fejedelem, vagy az s tanácsa nem kívánta magában hordozni a felelősséget a politikai lépésekért. Három ilyen deputatiót ismerünk az Apafi-korból. Az első 1664-ben működik, a második 1680—1682-ben, a harmadik (általában ezt szokás deputatiónak nevezni) 1685-től a korszak végéig. Az alábbiakban külön-külön ismertetjük őket. A) 1664 Az első ismeretes delegatiót az 1664. januári—februári nagysinki országgyűlés hozza létre XXXIX. tc.-ével. Aszerint Apafit, a tanácsi rendet, néhány további magyar és székely főrendű személyt (Haller Jánost, Bethlen Farkast, Vas Jánost, Nádudvari Jánost, Nemes Jánost, Dániel Mihályt és Istvánt, Sárossi Györgyöt) s négy tekintélyes szászt (a segesvári bírót s egy ottani seniort, az 1663-i besztercei bírót s egy seniort) felhatalmaznak az ország ügyében való határozathozatalra.

1 A tanácson kívüli személyek rangjának megítélésére némi támaszt ad három régi ismerősünk: Haller Jánost s Bethlen Farkast még ugyanebben az évben a tanácsurak közt találjuk, Nemes János ugyan majd másfél évtized múlva, de szintén a tanácsba kerül. A deputatio feladatkörét a tc. eléggé általánosan határozza meg, de az a tény, hogy Kolozsvárra rendelik őket, lényegében mindent megmond. Apafiék az északerdélyi várak császári őrségének likvidálására az őrségek fellazításának módszeréhez folyamodnak — hogy aztán a fejedelem hűségére térítsék őket. Kolozsvárott ez a módszer eredményes is; az 1664-i delegatio első feladata most már a visszaszerzett 10* 147