Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
921 A hat ismert censura közül az öregedő, sok negatív tapasztalata hatására egyre óvatosabbá váló Bethlen János javaslata (1669. július 23.; A-gy.) a legtartózkodóbb. Természetellenes volna — kezdi — azt tanácsolni, hogy mindent tűrjenek el a töröktől, a másik fél hazugságainak azonban mindig több hitele van Erdély igazságánál a portán, s ha a porta „keménykedik" majd, azonnal akadnának, akik a fejedelmi tanácsot vádolnák a baj miatt. így csak panaszt tétetne a portán a török kóborlások s fenyegetőzések miatt (azzal, hogy ily körülmények közt nem lehet felvenni a portai adót). Váradra pedig a pasának arról íratna: tartsa meg a jószomszédságot, hadait fegyelmezze, az adó felszedésében az eddigi módon járjon el. A váradi defterdárt külön is figyelmeztetné: a török lesz az oka a kerület pusztulásának, ha így bánik a szegénységgel. A török rabot s a zsákmányolt lovakat azonban visszaküldené Váradra, minthogy szerinte az első török levélre úgyis el kéne őket engedni. Bánffy Dénes, aki mint Kolozsvár és Szamosújvár főkapitánya, a legközvetlenebbül áll szemben a váradiakkal, szintén igen meggondoltan teszi meg javaslatát (július 19.; A-gy.). Minthogy Apafi arra gondol, hogy a portára vitetné be török rabját, demonstrációul, maga is helyeselné ezt, ha a dolog biztonságosan végrehajtható volna — ha nem, akkor a kajmakámnál vádolná meg a váradi pasát a rablások, garázdálkodások miatt, de azért is, mert az tilalmazza a jobbágynépet az Erdélyhez való hódolástól, felveszi a szegénység adóját, a fejedelemtől elvette a székelyhídi jószágot. A váradi pasának nem íratna (az lévén a vétkes), megkeresné viszont a budai vezért (gondosan titkolná előtte, hogy a portához is fordult az ügyben), azt is kérve: küldje el emberét a török rabot láttatni. Bethlen Farkas (július 14.; KJ: M) szintén beküldetné a portára a rabot, panaszt tenne ott, s az ügyvivőt is sietve tájékoztatná a kérdésről. Béldi (július 14.; TMÁO IV. 451—2) már tovább megy. 0 is panaszt tenne a váradi pasa ellen (már korábban is kellett volna — írja). A fogoly törököt egyelőre biztos helyen tartaná. A váradi pasának viszont már elég keményen megíratná: Erdély onnan pusztul, ahonnan védelmet várhatna — s záradékul jelezné: Apafi szükség esetén fegyverrel védekezik. Haller János (július 15.; TMÁO IV. 453—4) már egyenesen hadat készítene a váradi pasa ezer lovasa ellen (azzal érvelve, hogy az eddig is beváltotta fenyegetéseit): ha a kolozsvári, s más végbeli őrség nem elég, a fejedelemre bízná, hogy a székelységről rendel-e vagy másunnan. Jónak látná, ha Apafi udvari gyalogjait s lovasait is a veszélyeztetett végekre irányítaná, míg a dolog elválik. Bánffy Zsigmond is azt ajánlja (július 13.; K J: M): Apafi mielőbb ültesse fel a hadakat, s vonuljon velük oly helyre, ahonnan a hódoltatást s rablást meg lehet akadályozni. A török rabot ugyan visszaküldené Váradra, de megüzenné: ha a pasa nem nyugszik, a fejedelem fegyveresen védekezik. 922 RAKL: Tgy. A székelyhídi vám, a nagyvezér Apafinak hagyván az uradalmat, sokáig csak Erdélyhez tartozott — mikor aztán a török is jogát kezdte formálni rá, a viták miatt inkább levágatták. A szentjóbi bég később maga javasolta: állítsák vissza, s felezzék el. Erre sor is került — a végbeli törökök azonban rövidesen újra a portán panaszoltak miatta Erdély ellen, Apafi portai ügyvivője pedig, nem ismervén a dolgot, ígéretet tett a panaszló törököknek. Erről szerzett Bánffy tudomást, s sietve javasolta urának: az rendelkezzék az ügyvivőnek, hogy ne engedjen mindent oda egy panaszra. 923 Bánffy Dénes és Teleki Szamosújvárott megtárgyalva a dolgot, 1671. május 10-én mindketten, külön-külön (TMÁO V. 32—3, ill. TML V. 526—7) azt javasolják Apafinak: tartsa magánál a követet a tanács összeüléséig, Bánffy pár napon belül úgyis bemegy az udvarba. 924 TZs: TM 105. 92 s TMÁO V. 40—2, 44—5. 926 BJ: H II. 158 9. 927 Daczó 1671. október 23-i reversahsa erről: EOE XV. 220—1. 928 Az ügy egészét ismerteti: BJ: H II. 183—4. 929 XML V. 633—4. Nyolc tanácsúri censura ismeretes. Egy részük határozott nemet mondana a porta követelésére. Bánffy Dénes (1671. november 1.; KJ: M) egyenesen attól tart, hogy Havasalfölddé akarják tenni Erdélyt (ez sztereotip fordulat — akárcsak Havasalföld, akár mindkét román fejedelemség említésével — az erdélyi politikai szóhasználatban az erősebb török nyomás esetén), s attól tart. hogy ha most 15 000-et követelnek aranyban, a következőkben még többet fognak. A pénz portai átváltását is ellenzi (legalábbis a rendek tudta nélkül). A követeket is a követelés határozott elutasítására instruálná. Bethlen Farkas (október 30.; TMÁO VII. 504—5) szintén nem engedne; még azzal is biztatja Apafit, hogy a követelés talán nem is a szultáné s nagyvezéré, csak „kereskedésül tették mások fel". Rhédei (november 1.; TMÁO VII. 507) szintén sérelmesként utasíttatná el a portai főkövettel az igényt (az addigi gyakorlatra hivatkozással). Fleischer (november 1.; TMÁO V. 78—80), nyilván a külön szász
