Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
szívesen váltaná meg 10 erszény pénzen az átvonulást, s ö is csak ígérné — s majd a táborban adná át a pénzt. Bethlen Elek (április 11.; KJ: M) még a 10 erszényből is lealkudtatna, ha lehet, s arra is vigyáztatna, hogy a tatár ezt ne tekintse évi adónak, ahogy Bethlen Gábornak, hadakozása idején, a kánnak adott ajándékát annak akarta venni. 897 1 68 3. május 22-étől (TMÁO VI. 328—9) fennmaradt Telekinek egy felterjesztése Apafihoz azzal a javaslattal: írasson a kánnak, hogy ne engedjen Erdélyben raboltatni stb., különben Erdély nem tud hadba vonulni s török adót fizetni, s ha az elkeseredett nép „valami ellenkező dologra" ragadtatja magát, a fejedelem nem lesz oka semminek. Kérdés, hogy ezt a felterjesztést tanácsúri censurának tekinthetjük-e? 898 TM-gy. (Apafi—Teleki, 1683. május 26.); K.B-lt. (Apafi—Bethlen Gergely, ugyanaznap). 899 Teleki 1686. június 6-án küldi fel censuráját (TMÁO VI. 332—3). Azt helyeselné, hogy a fejedelem tudósítsa ügyvivőjét, s ha a portai főtolmács (Mavrocordat) jónak látná, vigyék a nagyvezéreié az ügyet. Attól tart, hogy a kán nyílt megvádolása nem mindenkinek fog tetszeni a tanácsurak s rendek közt (ahogy a budai vezéré se tetszett korábban), s egymagában nem meri ezt javasolni. Mindenesetre részletesen tájékoztatná az ügyvivőt a tatár átvonulás főbb momentumairól (a kán előzetes ígérete: kárt nem tesznek; gazdálkodás biztosítása nekik; rablásaik, pusztításaik s a föld népének többszöri futása), magát a kánt azonban nem vádolná. 9 00 TZs: TM 283. 9 01 TZs: TM 288—90. 902 BJ: C II. 184—5. »03 BJ: C II. 196—7, 200—7. 904 Gyfv: Ly 11: I. Apafi M. közigazgatási rendeletei. (Apafi—Lipcsei Gy., 1664. július 20.) 905 Csak Bethlen János censurája maradt fenn (A-gy. 1664. augusztus 22.); ő utal Béldi felterjesztésére is, amelynek ismeretében nyilatkozik. Változatlanul beindítaná az adót, ha egészében együtt van — ha közben oly hírek érkeznek, amelyek Apafit s Erdélyt arra bírnák, hogy fegyverrel torolják meg a rajtuk történteket, akkor Szilvási Bálint főkövetet Havasalföldén utolérhetnék, s a havaselvi fejedelem is bizonnyal társuk lenne a dologban. Bethlen azonban jónak látná az egész fejedelmi tanács megkérdezését, különösen a szebeni királybíróét, a szász natio kezén lévén a várak. Béldi felterjesztéséről az a véleménye: minthogy annak igazgatása alatt vannak az Apafi szolgálatába állt németek s Háromszék, ő kezdheti el a legjobban a dolgot, s Bethlen Udvarhelyszéken majd megteszi, amit tehet. 9 06 BJ: H I. 172—3. 907 BJ: H I. 204. Bethlen arról is tud, hogy Csepregi Mihály kb. ugyanez idő tájt felkínálkozik: ő elmenne követségbe a nagyvezérhez — a tanács azonban elutasítja ajánlatát. (BJ: H I. 210.) 908 Csak Bethlen János 1665. március 26-i censurája ismeretes (TMÁO VII. 460—1); ő (Szilvási Bálint véleményére hivatkozva) Cserményi Mihályt ajánlja (legalább ideiglenes megoldásul). 909 RAKL: Tgy: Csepregi Mihály—Apafi, 1665. március 30. 910 BJ: H 1. 246. 911 A válaszfogalmazványról csak Béldi 1666. március 14-i censurájából tudunk. (A-gy.) 912 A tanácsurak megkérdezésének ebből az „első fordulójából" három censura ismeretes: Bánffy Dénesé, Béldié (mindkettő 1666. március 14-éről; A-gy.) és Haller Pálé (március 18.; KJ: M). Hármuk közül Béldi a legóvatosabb. Jórészt helyesli ugyan Bethlen választervét, de nem javasolná, hogy csak a váradi törököket vádolják (hódoltatásaikért) az adó késése miatt, hiszen nemcsak a hódolt vagy azzal határos területek nem fizették be idejében az adót — s ha a török végére jár ennek, hitelüknek vége előtte. Első helyen azért ő is a váradiakat okolná a késésért, de azután az ország romlott állapotát s adója magasságát is; külön szóvá tenné Apafi székelyhídi jószágának a szentjóbi bégtől elszenvedett sérelmeit. Bánffy Dénes érthetetlennek tartja a budai vezér eljárását: hogy nem tudott az az adó beküldéséről? Ő talán nem kapta meg Bethlen János választervét, mert azt javasolja, hogy Apafi nem ugyan az egész tanácsot (különösen a távollakókat ne), de a közelebbieket „pro meliori esse" hívassa egybe, s Bethlen János mindenképpen legyen ott (tiszte is lévén az ily válaszok expediálása); a tanácskozás döntése alapján adjon illő választ. Haller Pál a lényegre tapint: a budai vezér újabb portát kreálna saját hasznára — de aztán túl kemény eljárást javasol: Apafi s Erdély ne is válaszoljon, a fejedelem csak a vezér emberével írassa meg annak, hogy saját alattvalói az okai az adó késésének, sarcoltatásaikkal, hódoltatásaikkal.
