Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

engedélyétől függ hát — fejezi be véleménye érdemi részét. Az addigi katonai intézkedések következményei nem okoznak nehézségeket: a felfogadott hadak remélhetőleg kevés pénzzel megtarthatók, a szászok mozgósított gyalogjait pedig az universitas fizeti. 852 TZs: TM 193. 853 TZs: TM 193—4. 854 TML VII. 473. 85? A két ismert censura egyike sem javasol változást Erdély magyarországi politikáján a levél hatására. Rhédei Ferenc (1677. szeptember 6.: TMAO V. 444—5) a válaszlevélben kezdettől fogva ismertetné a bujdosók ügyének történetét, annak hangsúlyozásával, hogy ezeket nem mint rebelliseket üldözik, hanem vallásukért — a választó nem látja ezt? Apafi írja meg, hogy ő sokszor járt közben értük — s lám, hogy bánt a császár Csáky László követségével is? Mindenesetre megvárná a válasszal a portáról (Székelyéktől) érkező híreket. Bánffy Zsigmond (1677. szeptember 8.; A-gy. 1677.) ugyancsak a magyarországiak elsősorban vallási sérelmeit hozná a választó tudomására, s kiküldene oda egy kollégiumi professzort is (Nadányit vagy Csernátonit) a választó szóbeli tájékoztatására s álláspontja kitudására. Arra is figyelmezteti urát: ha az a franciákkal való kapcsolatáról ír, csak „igen gyengén" tegye, hogy ha a levél török kézre kerülne, ne legyen Apafi ártalmára. 856 TZs: TM 197—8. 857 TZs: TM 198—200. 858 TZs: TM 202—3. 859 TZs: TM 204. 860 A levél aláírói Bethlen Farkas és Gergely, Naláczi, Nemes János, Rhédei és Mikes Kelemen. (TML VIII. 246—7.) 861 Apafi 1678. november 28-án december 4-ére hívja egybe a tanácsülést „a magyar nemzetnek dolgairól" való tanácskozásra s annak megvitatására: kell-e, s kit, a lengyel királyhoz követségbe küldeni? (EOE XVI. 637.) Béthune (s vele Fajgel meg Nemessányi) ti. egyenesen Telekit kívánná be követül — ami világosan megmondja: mire volna jó a követküldés. Emlékeztetünk rá: XIV. Lajos, a francia—holland, ill. francia—spanyol béke megkötése után, 1678. szeptember végén és október elején két ízben is utasítja Béthune-t a magyarországi diverzió beszüntetésére, a követ pedig maga is túlságosan erősnek látja a lengyelországi Habsburg-pártot ahhoz, hogy onnan lehessen támogatni a bujdosókat, így maga is, Böham tábornok is a bujdosók fegyverszüneti alkudozásait veszi ürügynek a támogatás beszüntetésére; Teleki bekívánása arra lenne jó, hogy felső szinten, a főgenerálissal magával lehessen felbontani a kapcsolatot. Teleki azonban tisztában van a dolog veszélyével; így eléri a tanácsülésen, hogy ne ő menjen követségbe Lengyelországba, hanem Bethlen Gergely, aki tanácsúr, de a magyarországi támadásokban aktívan nem vett részt (TML VIII. 365—6). A tanácsülés másik tárgya a bujdosók portán járt követeinek jelentése lenne. Azok november 12-én azt a választ kapták a nagyvezértől, hogy a porta nem helyteleníti a császárral való tárgyalásokat, s a fegyverszünetet sem. A követek azonban nem érkeznek Gyulafehérvárra a tanácsülés végéig (TML VIII. 363), úgyhogy december 19-én a tanácsurak újra egybegyűlnek ez iránt (EOE XVI. 642), erről az ülésről azonban nem tudunk továbbit. Talán kevesen gyűltek be (Teleki maga, anyja halála miatt, távol van), s közben most már nemcsak a bujdosók követein át, hanem az adót bevivő erdélyi főkövettől, Naláczitól is megérkezett a hír, hogy a porta nem helyteleníti az I. Lipóttal való tárgyalást. A fejedelem erre a tanácsurak véleményét kéri: ő maga kezdeményezze-e a béketárgyalásokat vagy Teleki, s sürgősen vágjanak-e bele ebbe, vagy előbb a tanács üljön össze? (TML VIII. 386.) Teleki (december 22-i felterjesztésében) igen optimista: „soha még az magyar nemzet dolgaihoz ily jó reménségben nem voltam" — írja a portai levelek átfutása után. „Oly dolgot vihet Nagyságod végben, kit előtte való fejedelmek nem obtineálhattak." A tanács egybehívását javasolja, addig titokban tartva a dolgot, hogy a bujdosóknak ne jusson tudomására. (TML VIII. 369—70.) Apafi pesszimistább: „Mi tartunk attól, egy nagy hadakozás lesz ennek-az vége" — válaszol december 23-án, de azért december 28-ára összehívja a tanácsot (Mikest és Nemes Jánost kivéve, mert azok Háromszékből addigra nem érkezhetnének be Gyulafehérvárra). (TML VIII. 371.) Valószínűleg már ez a tanácsülés határoz Vajda László bécsi követsége ügyében. 862 Apafi 1679. január 18-án jelzi Telekinek: február 4. előttre nem tudja egybehívni a tanácsot, „akkorra gondolván mindkét portáról embereink megérkezését". (TML VIII. 394.) 863 TZs: TM 243.