Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

846 Két censura ismeretes. Haller János 1676. január 5-én (KJ: M) csak mustra és készenlét elrendelését javasolja. Ha csak azok a császári hadak vannak fenn — írja —, amelyek Debrecent felverték, azoktól Erdélyt jó vigyázás esetén nem kell félteni. Pontosabb tájékozódásig elégségesnek látná Rhédeivel (ő a kolozsvári főkapitány) vigyáztatni Kolozsvárnál. Bánffy Zsigmond viszont (1676. január 6.; A-gy. 1676.) országos felkelést rendeltetne el, s kifejezetten kevesellene Rhédei vigyázatra kiküldését (még ha a kolozsvári őrségen kívül az aranyosszékiek, s Fehér megye egy része is vele menne). 847 Az ismert tanácsúri censurák közül Telekié (1676. március 27.; EOE XVI. 268—9) csak annyi: Apafi várassa Józsát, a tanács plénumáról kell választ adni neki. Béldi (március 25.; EOE XVI. 267—8) arra hivatkozna a válaszban, hogy a fejedelem már korábban eltiltotta a bujdosókat a prédálástól, s egyébként is tanácsával együtt mindent megtesz a béke érdekében. Haller János (március 23.; TMÁO V. 366-—7) úgy látja: ha Apafi folytatni akarja a Csáky László 1675. őszi követségével megkezdett tárgyalásokat, „talán nagyobb helyen és szinten a fejénél" kellene tárgyalni a Józsa páter által a fejedelem elé terjesztettekről, ez nem Strassoldo hatáskörébe vágó dolog. Azt javasolja: Apafi szép szavakat adjon válaszul, s halassza későbbre a dolog érdeméi. Bethlen János nagy méretű censurája (k. n.; EOE XVI. 269—75) részletes helyzetelemzés. Előbb a váradi töröknek a hódoltságot illető követeléseit kellene rendezni —javasolja —, mielőtt bármilyen magyarországi akcióba kezdenek, mert különben a váradiak épp a kitöréskor kaphatják őket oldalba. A vállalkozás nehézségeiről bőven van szava. A dolog felekezeti aspektusában: az erdélyi katolikusok örömmel látják a magyarországi rekatolizációt, az evangélikus szászok ezekhez közelednek, az unitáriusok álláspontja bizonytalan. A külpolitikai aspektusban: Erdélyben közismert, hogy a porta néhányszor eltiltotta Apafinak a magyarországi akciót — ha most az ellenkezőjét írná, ezt mindenki Erdélyből jövő kezdeményezésnek tudná be. Az otthon lévő magyarok pedig sérelmeket szenvednek ugyan, de meg vannak félemlítve, nem sietnének mozdulni. A bujdosók katonai erejéről a debreceni romlás adott képet — folytatja. Külföldi szövetségesük nincs. A török nem adott atnámét Magyarországnak, s nyilván magának halászna egy fegyveres akcióban. A kancellár következtetése: folytatni kell a császári udvarral a tárgyalásokat. 848 Csak a két Haller censurája ismeretes. Haller János (1676. június 4.; EOE XVI. 280) egyetért a készültség elrendelésével, a hadfelkelési parancs kiadása előtt azonban újra megkérdeztetné a tanácsurakat. Haller Pál (június 5.; A-gy. 1676.) lényegében egyetért az Apafi által jelzett intézkedésekkel. 84y Öt tanácsúr: Bethlen Farkas, Bánffy Zsigmond, Rhédei, Kapy, Naláczi 1677. április 28-án közös censurát ír Derzsről (jelezve azt is, hogy Teleki gyermekeinek betegsége miatt nem lehet köztük). Kevés alapját látják Kökényesdi követségének. Azt javasolják: minthogy az nem hozott magával levelet, Erdélyből se kapjon írásos választ. Ha Apafi jónak látja, szóban közölheti vele: ő néhányszor próbált közvetíteni a magyarországi ügyben a császárnál, követeit is többször felküldte; azok néha szóbeli, néha „igen rementelen es színes" írásos válasszal tértek vissza. Azzal mindenesetre ijesztgetnék Kökényesdi megbízóit, hogy a porta már beleereszkedett a magyar ügybe, így félő: olyan részt követel majd Magyarországon, hogy az a többi keresztyén országra is veszedelmes lesz. A magyarok pedig már egyáltalán nem hisznek a németnek; csak a birodalom protestáns fejedelmei s rendéi közbenjárásában reménykednek. (A-gy. 1677.) Kérdés: Apafi ily választ adott-e, s ha igen, van-e e lépésnek kapcsolata a brandenburgi választó pár hónappal későbbi, ismertetendő akciójával. 8

so TZs: TM 192. 851 Csak Rhédei Ferenc 1677. július 29-i és Bethlen János augusztus 1-i censurája ismeretes (TMÁO VII. 589—91, ill. A-gy. 1677). Rhédei azt javasolja: az előtt kell akcióba lépnie, mielőtt portai tilalom érkeznék, Teleki így veszélybe kerülhet, de könnyebb egy személy ügyét megoldani, mint egy országét. Ha a török sérelmezné a lépést, azzal menthetik majd magukat: két-három magyarországi úr csak magától ment ki, nem tudván a török ellenzéséről. A várakozással 3—4 hét alatt mindent el lehet veszteni — figyelmezteti Apafit. Ha viszont utána a török maga kezd el foglalni Magyarországon, s csak Szatmárt veszi is el, nem tudni: mi lesz Erdéllyel. Bethlen János viszont megragadja az alkalmat, hogy most a bujdosóknak a portán lévő követei is óvatosságot ajánlanak. Ő se javasolhat mást — írja; a porta akarata ellen nem tehetnek, s ha az garázdát talál, félő, hogy két kézzel kap rajta. Megváltoztatná hát a július eleji tanácsi határozatot. Annak is látja persze a veszélyeit (a bujdosók gyalázattal eloszolhatnak), de a porta engedélye nélkül kiindulni Apafi s Erdély romlására volna, s a bujdosók portai követei szerint is lehetetlen. A fejedelemnél lévő francia követeknek is tudniuk kell, hogy mit ért el a portai francia követ az ügyben — s ha semmit sem, Apafit nem érheti vád azért, hogy nem szakít a törökkel. Minden a porta