Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
765 A nemesség azzal érvel, hogy Kolozsvár nagyszámú karddal szaporodott meg. A város se késik a válasszal: nem borral védik meg Kolozsvárt. 7 66 Kv. II. 184. 767 TML III. 522—3. 768 A terület régen vitás Torockó és Aranyosszék közt, korábban tc.-et is hoztak a kérdésben, de Torockó 1666-i birtokosai (Thoroczkai Mihály, Péter és István) szerint „igen simpliciter" (pontatlanul jelölve meg a vitás földdarabot). Ezért kérik a torockai birtokosok új biztosok kiküldését. A tanács döntése valóban új biztosok kirendelése mellett szól — a továbbiakban azonban a rendek is megerősítik ezt, Apafira és tanácsára bízván a biztosok kijelölését a két érdekelt natióból. Február 17-én viszont végül is a rendek választanak biztosokat mindhárom natióból. (SzO VI. 307—8.) 769 ZU I. 259. A döntésre az a jogvita adott alkalmat, amely a szebeni szabócéh és egyes vízaknai szűrszabók közt folyt, s amelyben a fejedelem (alaptalan információk alapján) védelmébe vette a vízaknaiakat. A fejedelmi tanács döntése tehát a fejedelem intézkedése ellen szól — itt azonban nem nagyobb fontosságú politikai kérdésről van szó, hanem egy jogi tévedés egyszerű korrekciójáról. 770 Az 1668. januári—februári XXXII. tc. úgy intézkedik, hogy Apafi s a tanács jelölje ki az árszabást kidolgozó szakértőket. (EOE XIV. 330). 771 Az ügyre 1.: TML VI. 75—6, 90—3, 105—8. 772 A-gy. 1677. (Apafi—Cserei János fogarasi alkapitány, 1677. március 28.) 773 EOE XVI. 370: kivonatosan, tévesen 1677. május 30-i kelettel közölve Apafi eziránti rendelete Telekihez, 774 EOE XVI. 364. (1677. május 13-i kelettel.) 775 EOE XVIII. 552. 776 KJ: M. A felterjesztés nagyvonalú áttekintést ad a reformátusság helyzetéről Erdélyben s három nagy iskolája (Kolozsvár, Enyed, Gyulafehérvár) anyagi bázisáról; utal az enyedi kollégium belviszályaira is. Emlékezteti Apafit: 1670 tájt tanácskozásra került sor (a református patronusok, az akkori püspök s néhány „tudós predicator" részvételével) arról, hogy hol legyen Erdélyben a reformátusok fő kollégiuma? A választás akkor Enyedre esett. 1672-ben kibővítették a kollégium curatoratusát avégre, hogy ne kelljen minden jelentéktelen ügyet a fejedelem elé vinni. A továbbiakban Nadányi János enyedi professzor ügyével foglalkozik, saját tekintélyével igyekezve fedezni azt (saját magára nézve érzi sérelmesnek a Nadányi elleni eljárást — írja —, hisz ő helyeztette oda Nadányif), de egyben azt is bizonygatva, hogy Nadányi is elégedett lehet a neki, a diákjai részéről őt ért sérelem miatt, adott elégtétellel. 777 EOE XIV. 120. 778 Gyfv: Ly 11: I. Apafi M. közigazgatási rendeletei. (I. Apafi M.—ismeretlenek, 1665. július 7.) 779 A kérdés itt a rendek által a harmincadért a debreceniekre vetett 4000 forint, ill. a debrecenieknek ennek kapcsán Apafihoz beadott kérvénye körül van. Andreas Fleischer (1667. június 24-i censurájában) úgy vélekedik: az országgyűlés határozatát csak az maga változtathatja meg, ő nem javasolhat mást. (EOE XIV. 280—1.) Ugyanígy az országgyűléshez utasítaná a debrecenieket Bethlen Farkas(A-gy. 1667.: Bethlen Farkas—Apafi, 1667. június 24.) és Bethlen János is uo., 1667. június 25.). Keresztessi Ferenc, még rövidebben, csak azt szögezi le, hogy e kérdésben tc. van (KJ: M, Keresztessi F.—Apafi, 1667. június 25.) 780 EOE XIV. 400—1. 781 A-gy. 1677. 782 EOE XVIII. 113—20. Megjegyzendő: a tanácsnak kezeslevele csak a sójövedelmek bérletéért maradt fenn, az azonban feltehető, hogy ugyanilyen kezességet vállaltak a másik, mintegy járulékos bérletért is. 783 EOE XVIII. 317. (Alvinczi Péter demeterpataki portiójáról van szó; a döntés ex consilio születik, s az 1685. februári—márciusi VIII. tc.-el cikkelyezik be.) 784 A per a legalsó fórumról indult, onnan fellebbezés útján előbb az universitas, majd a fejedelmi tábla, végül a fejedelem s tanácsurai elé kerül; ott végső ítéletet is hoznak. Ezt azonban, a szász natio 1665. május végén vagy június első felében kelt folyamodványának szavai szerint, „egyes nyughatatlan elmék" betiltatták Sárpataki Márton ítélőmesterrel, a másik protonotariusszal, Kendi Jánossal pedig az ítélettel ellenkező értelmű oklevelet adattak ki. (TT 1889: 367—9.)
