Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

Bevezetés

ban) esetleg megtalálható lett az, aminek szintén nincs nyoma a fejedelmi levéltárak töredékeiben. A munka kettős irányú volt. Számba kellett venni az erdélyi megyék, székek, vidékek, városok, családok, egyházak levéltáraiban, gyűjteményekben megmaradt eredeti anyagot. De ezzel párhuzamosan (a gyakorlatban ezt legnagyobbrészt megelőzve) össze kellett gyűjteni azokat a kiadott iratokat is, amelyek e szemlélet szerint a fejedelmi kormányhatósági fondokba tartoztak, s amelyeknek egy része eredetiben ma számunkra nehezen hozzáférhető — vagy éppen elpusztult. A gyűjtés eredménye, úgy hisszük, már bizonyos kép alkotására jogosít a 16—17. századi erdélyi kormányzatról. Az egykori fejedelmi kormányhatósági levéltárak néhány tízezer irata került elméleti helyére ebben a rekonstrukcióban. Hányada ez annak, ami egykor e levéltárakba tartozott? E tekintetben egyetlen érdemi kontrollforrás áll rendelkezésünkre: egy működési napló, amelyet I. Rákóczi György udvarának (feltehetően kancelláriájának) egy tisztviselője vezethetett a fejedelemhez érkezett jelentésekről, levelekről, az általa fogadott külföldi követekről.

28 Ez a kimutatás nem jelenti a fejedelmi kancellária teljes ügyforgalmát: nincsenek benne feljegyezve a magában az udvarban benyújtott supplicatiók s az azok nyomán született intézkedések (feltehetőleg egyéb, kisebb jelentőségű ügyek sem). A működési napló pár hónap ügyintézéseit feltüntető töredék, első bejegyzése 1632. április 16-i, az utolsó 1632. július 14-i. Az egyes hónapokban történt, itt feltüntetett ügyintézések száma (nem számítva bele a követek fogadását, esetleg egy követet vagy követséget többször is) az egyes hónapokban a következőképpen alakul, egy ügyintézésnek természetesen a jelentés stb. érkezését s az ügyben válasz tételét együtt értve: 1632. április (16—30.): 63 (s emellett április 30-án Bécsből nem jelzett számú levél érkezett a fejedelemhez). 1632. május: 107 (emellett 20 esetben érkezett nem jelzett számú levél). 1632. június: 93 (emellett 18 esetben érkezett nem jelzett számú levél). 1632. július (1—14.): 46 (emellett 2 esetben érkezett nem jelzett számú levél, 2 esetben pedig, a feljegyzés csonka lévén, nem állapítható meg az érkezett levelek pontos száma). Ha mármost azokban az esetekben, amelyekben a levelek száma nem állapítható meg, de a feljegyzés szövegében többes szám szerepel, óvatosan csak két-két ügyintézést veszünk fel, a következő összeállítást kapjuk: 1632. április: 15 napra 65; napi átlagban 4,33. 1632. május: 31 napra 147; napi átlagban 4,74. 1632. június: 30 napra 129; napi átlagban 4,30. 1632. július: 14 napra 54; napi átlagban 3,86. Az április 16—július 14-i időszak egynapi átlaga 4,39. Minthogy az ügyintézések havi átlaga meglepő egyenletességet mutat, ezzel a napi átlagszámmal eléggé biztonságosan kalkulálhatunk. Az ügyintézési napló nem ismer vasárnapi vagy más ünnepnapi munkaszünetet, így az egyévi ügyintézések száma 1602. Ebbe, jeleztük, nem számít bele a követek érkezésével kapcsolatos írásbeli tevékenység, a folyamodványok, valamint kisebb jelentőségű kurrens ügyek intézése. Úgy hisszük,