Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
válaszát (azzal, hogy az óvatosan használja fel ezeket, különben a porta Lupu mellé áll). Havasalföldére is elküldené a tatár követet, hogy ott Constantin-Vodä s boérjai mondják el neki: mi Rákóczi mentsége a tatár követelésekkel szemben. Lehetőleg portai levéllel is bizonyítaná a tatár követnek, hogy Isztambul a fejedelem veszteg maradtát rendeli el. Abban az esetben pedig, ha valaki követ- és ajándékküldést javasolna a tatár kánhoz, ő a fejedelmi tanács egybehívását látná szükségesnek. (SzS: EÉK I. 519—20.) Másnap (a portára küldendő rendelet, ill. levelek fogalmazványainak felterjesztése kapcsán) újabb javaslatokat tesz a tatár követeléseket illetően: a portán Rákóczi egyes jóakaróival közöljék a dolgot, de csendben, mert a kánnak több pártfogója s nagyobb hitele van ott, mint egy keresztyén fejedelemnek, látszólag nem is a saját hasznát keresi, hanem a portáét — Rákóczi előtt pedig nagy dolgok állnak, óvakodjék ellenségévé tenni a kánt. Úgy hiszi, hogy Constantin-Vodä s boérjai kimenthetik a tatár előtt Rákóczit a segély nem küldése miatt. Várni kell — javasolja —, míg a lengyelek ellentétbe kerülnek a tatárokkal, vagy valami más, Rákóczinak előnyös történik. Attól is tart, hogy a porta a kán leveléből ötletet kap a fejedelem megzsarolására (Rákóczinak a román államokból való állítólagos haszonvételei kapcsán). (SzS: EÉK I. 520—1.) 657 RAKL:Tgy. (II. Rákóczi Gy.—Haller G., 1656. szeptember 3.) A Barcsainak szóló rendelet kelte viszont szeptember 4. (SzS: OII.RGy 445.) 658 EOE XII. 378. 659 Az 1659-ben Rákóczi-párti Bánffy Dénes 1669. december 30-án írt censurájában (igaz, hogy Báthori Zsófia Erdéllyel szembeni követelései kapcsán, tehát érthető elfogultsággal) úgy nyilatkozik, hogy ő 1659 őszén Marosvásárhelyt látta az 1656 szeptemberi censurákat; azokban szó sem volt a hadjárat javaslásáról, Rákóczi elhatározását azonban Barcsain kívül senki se merte ellenezni vagy akár vitatni is. Barcsai azonban Bánffy szerint nyíltan helytelenítette azt, hogy a fejedelem a szultán akarata ellenére menjen Lengyelországba. Censurája végén oda nyilatkozott — írja Bánffy —, hogy ha mindenképpen beavatkozik a háborúba, inkább a protestáns svédek mellett tegye. A censurákat Rákóczi, egykori párthíve szerint, nem mindenkinek mutatta meg egészében, Mikes Mihály kancellár pedig Barcsai véleményének csak utolsó, a svédek melletti beavatkozást pártoló kitételét olvasta fel az országgyűlésen (KJ: M). 660 Feltehetően az // Principe az, ami mintegy kötelező olvasmánynak számított ekkor az erdélyi kormányzat csúcsán. A példány Kemény Jánosnál volt, de Barcsai is olvasta. 0 sokban nem értett egyet vele — írja —, Keménynek viszont tetszett. Barcsainak fejedelemsége alatti túlzott legalitástiszteletét tekintve hitelt is adhatunk saját magára vonatkozó állításának — a Keményről szóló megjegyzés hitelét viszont többek között épp Barcsai (és testvére, András meg számos híve) sorsa adja. 661 SzS: OH. RGy 445—50. 662 SzS:OIl. RGy 451—3. 663 SzS: OII.RGy 453—4. 664 EOE XII. 330—1. 665 SzS: OII.RGy 455—7. 666 A kiadó nem jelöli meg a szerzőt. 667 SzS: OII.RGy 469—70. 668 SzS: OII.RGy 450—1. 669 SzS: OII.RGy 445. 6TO SzS: OII.RGy 451. 6-n SzS: OII.RGy 453. 6 72 EOE XII. 330. «3 SzS^OII.RGy 455. 674 Kemény (a Hmelnyickijhez küldendő követek útidejének s a készültséget, majd táborba szállást elrendelő parancsok végrehajtásához szükséges időnek mérlegelése után) 1656. december 16-ra tenné az indulás időpontját; az átkelés Lengyelországba ellenállás nélkül is december 31-ig tarthat, a kozák hadak pedig január 6-ra érkezhetnek az egyesülés helyére (ez a különbség nem okoz bajokat, ha közben nem történik ellenséges közbelépés). A román fejedelmek hadaival való egyesülést is ehhez a menetrendhez igazítaná. Ha „hasznos occasio 1 ' kínálkoznék, Rákóczi valamivel siettetheti a dolgot — javasolja. (SzS: EÉK II. 126—7.) 67 5 Az apja helyett regnáló I. Rákóczi Ferenc 1657. június 21-én a szász universitashoz intézett rendeletében hivatkozik a tanács e két határozatára. (Sz: U VI. 653.)
