Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

török támadás veszélyéről, a főkövet ne is induljon, s a fejedelem írja meg nyíltan a portára: miért várakozott. Ha Erdélyt nem fenyegeti támadás, Szalánczi menjen be az adóval; Havasalföldén keljen át akkor is, ha ott „bódulás" van (hacsak Rákóczi nem ad segélyt Mateinek), s az adó beadásakor oltalmazza a fejedelmet. Addig pedig a portai ügyvivő azzal válaszoljon az adó sürgetésére, hogy a főkövet útban van, de beteges, lassan jár. (Uo.) November 11-én már a megbetegedett Szalánczi visszafordulása után tesz újabb javaslatokat: a főkövettel együtt indult Maurer sietve utazzék tovább a portára az adóval s ajándékokkal, ne várakozzék az újabb főkövetre (az leghamarább egy jó hónap múlva érne be). Rákóczi közben jelezze a késés okát a nagyvezérnek; Maurer azután a nagyvezér álláspontjához képest vonuljon be a portára, ott az adó s ajándék beadásával várja meg a főkövetet — ha ti. a nagyvezér hajlandó erre. (Uo.) 642 A portai helyzetről az ottlévők se írnak biztosat —jelenti Rákóczinak 1643. június 13-án —, de bizonnyal nem gyerekjáték, ami ott történik; a lázadók is láthatják majd, hogy a nagyvezér hogy bánik el velük a zavarok elültével. Mindenesetre biztosabb hírek szükségesek, s új tájékozódás a német birodalmi helyzetről is; a fejedelem ezek alapján tehet lépéseket. (Uo.) 643 Ha a fejedelemnek be kell küldenie a Magyarországot illető reversalist — írja 1643. november 29én —, az az ő (Kassai) korábbi fogalmazványa szerint lehet, csak az adó 10 000 tallérral való emelését kell kihagyni belőle (azt ti. Rákóczi már megígérte a nagyvezérnek, személyére és ajándékképpen, mig Magyarország az ő kezén van). (Uo.) 644 1644. február 7-én eléggé kétkedve nyilatkozik urának a dologról. A török csak saját hasznát szokta nézni — írja —, s ha Lupu nem akarná a dolgot, a nagyvezér hiába rendelkeznék, a moldvai fejedelem adománnyal elejét venné a dolognak; ha Lupu akarná s a nagyvezér nem, elfogadná-e Rákóczi közvetítését? A fejedelem lássa: mit tesz, de ne adjon okot a töröknek olyan gyanúra, hogy keresztyén uralkodókkal szövetkezik (s épp a lengyelekkel, a porta ellenségeivel). (Uo.) 645 Maurer, 1645 elején megtérve a portáról, érdemi üzenetet hoz a nagyvezértől Rákóczinak az 5000 arany adótöbblet beküldése iránt. Maga azt javasolja: a fejedelem kérje a szultántól s a nagyvezértől ennek elengedését, s a tanács is írjon mintegy a rendek nevében. Rákóczi nem találja megfelelőnek ezt a formát (neki nem írtak róla; ha most írna, utolsó ütőkártyáját játszaná ki; a szultánnak egyébként se könnyű írni, oly ingerlékeny; egyébként is úgy tudja, hogy a dolgot inkább a nagyvezér s Zülfikár főtolmács szorgalmazza, érdemeket szerzendő a szultán előtt). így 1645. február 9-én Zboróról úgy rendelkezik az Erdélyben helytartói szerepet ellátó György fiához, hogy az hivassa egybe a Gyulafehérvárhoz közelebb lakó tanácsurakat s rajtuk kívül néhány tekintélyes személyt (Rhédei Ferencet, Sulyok Istvánt, Cseffei ítélőmestert, Kemény Jánost), s ha ezek helyesnek látnák, a maguk s bizonyos székely és szász főszemélyek nevében írjanak levelet a portán tartózkodó Serédi főkövetnek (amelyet az szükség esetén a nagyvezér előtt is felmutathasson): nemhogy Rákóczi nem ígéri meg az adó emelését, de a tanács és a főrendek se országgyűlésen kívül. (TMÁO III. 363 skk.) Az ifjabb Rákóczi Györgynek február 26-án apjának tett jelentésében már találkozunk a tanács ez irányú határozatának említésével. (SzS: Rcsl 304 skk.) 646 A tanácsúr a császárnak, a német s lengyel uraknak forgalmazott leveleket, azonkívül követinstructiót is terjesztve fel, egyben bőven kifejti véleményét a követek feladatairól is. Azt a fejedelem maga tudhatja — írja —, hogy magyarországi jószágaiban mi oly sérelem érte, ami országgyűlés elé való. A két ország határának ügyét talán bizottság elé utalják, de az elprédált marhák visszaadását most is elvégezhetik, a szökött jobbágyok és a latrok kiadásának ügyét is. A vallásügyben Rákóczi követei tárgyaljanak a protestáns rendekkel, sürgessék az evangelicus status elnevezést, s ha a gyűlés nem ér el eredményt jelentsék be (bár ne fenyegetően): ha így oszlanak szét, méltó kívánság marad teljesítetlenül. Végül hosszasan foglalkozik Eszterházy Miklós nádor lemondása kérdésével; konklúziója: ha ő magyarországi volna s Eszterházy bizalmasa, megkérdezné tőle: ha lemond, szükséges-e a nádori tisztség betöltése; ha nem, milyen tisztség kellene helyette; ha szükség van nádorra, ki lenne alkalmasabb nála, miben s hogy lehet hasznosabb? (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) 647 A lengyel unitárius pap Erdélyben jártának (kétszer fordul meg ott, előbb 1637—1638 telén, majd 1638 júniusában) az a körülmény ad jelentőséget, hogy napirenden van az erdélyi unitárius egyházon belüli szakadás ügye. Kassai 1638. június 17-i censurájában Rákóczi ítéletére bízza: fogadja-e a papot, aki kihallgatást kíván kérni; akkor láthatja majd a fejedelem, hogy az melyik erdélyi unitárius csoportot támogatja. (Uo.)