Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Konstantinápolyba, hogy Tholdalagiék eltávozta esetén az s az ügyvivő ellensúlyozza a budaiak tevékenységét. (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) 581 I. Rákóczi György sk. feljegyzése az 1636. szeptember 11—12-i kibővített tanácsülésről: K.B-lt. 582 TMÁO II. 455—7. (I. Rákóczi György—a budai vezérnél lévő követei, 1636. november 19.) 583 Kassai 1636. december 25-én némi iróniával mérlegeli a császárnak Rákóczihoz írt levelében tükröződő magatartását: az ereje tudatában, nagy hatalmasságként viselkedik; bezzeg másképp beszélne, ha csak olyan ereje lenne, mint Erdélynek, s annyi ellensége! Pázmány és Eszterházy állásfoglalását is megítélve, joggal kérdi: ha Rákóczi, bízva a császár segélyében, nem köt békét, most hogy állna a dolog? Azt javasolja, hogy a fejedelem jelezze a császárnak s Pázmánynak a békekötést, okait s azt is: mit követelt a budai vezér és Bethlen, miben engedett ő, s miben nem? Bethlen Istvánnal szemben mérsékletet ajánl Rákóczinak, ígéretei teljesítését (azzal persze, hogy amaz is teljesítse az övéit). Egyáltalán: a korábbi sérelmek nem emlegetendők fel, a megnyugvás felé kell tartani. (TMÁO II. 480— 3.) Egy jó hétre rá, 1637. január 2-án viszont, Rákóczitól oly hírt véve, hogy Bethlen István állítólag megbánta kijövetelét a török közül, kifakad: akkor kárhozat, gyalázat vár rá — bár talán lecsillapszik, ha Rákóczi jó választ kap a portáról. (Gyfv: Ly 6: Kassai 1. iratai.) 584 Kassai óvatos. Bethlen Istvánt nem lehet mozgásában tapintatlanul korlátozni — írja 1637. március 27-én Rákóczinak —, ezt szerződésszegésnek tekinthetné. Titkon vigyáztatni rá szintén nehéz, az is ügyel lépéseire. Ha a fejedelemnek biztos híre van arról, hogy Bethlen ellene s Erdély ellen erősíti Husztot, s újra a török közé akar menni, akkor már vigyáztathatná, minthogy ez a másik fél részéről jelentene szerződésszegést. Rendelkezzék saját várainak is erre (beleértve a magyarországi Rákóczivárakat is), s megfelelő hangvétellel keresse meg a magyarországi királyi várkapitányokat is. Arra is gondolt: talán Csulayval (a későbbi református püspökkei) kellene megpróbálni lebeszéltetni szándékairól a volt fejedelmet. Mindenesetre nem győzi elégszer hangsúlyozni: Rákóczi csak biztos híreken induljon. S azt is javasolja: kérje ki a többi tanácsurak véleményét is. (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) 585 Haller István ingerült, bár ő is tojástáncot jár a körül a kérdés körül, hogy sértette-e Bethlen Rákóczi méltóságát, magánszemélyeknek írva a rendek összessége helyett; végül is azt javasolja, hogy a fejedelem intse elődjét: az ő személyét s az ország dolgát illető ügyekben magánszemélyeknek, partialiter ne írjon. (Gyfv: Ly 22: Haller I.—I. Rákóczi Gy., 1637. április 16.) Kassai viszont egyszerűen felterjeszti Bethlen neki írt levelét Rákóczinak, s censurájában érdemben csak Bethlen levelének egy részletével foglalkozik; az ti. egy hívének, Nemes Lénártnak kegyelmet kér, csak fejére, s Kassai is teljesítendőnek tartja a kérést (ha a fejedelemnek nincs valami érdemi meggondolása ez iránt). (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai: Kassai—I. Rákóczi Gy., 1637. április 14.) 586 Uo. (Kassai—I. Rákóczi Gy., 1637. május 9.) 587 Előbb maga is helyesli a fejedelemnek egy nem ismert ügyben Bethlennek adott válaszát, bár szelíden szóvá teszi, hogy Rákóczi egyszer már figyelmeztette amazt reversalisára, s az meg is ígérte annak betartását. (Uo.: Kassai—I. Rákóczi Gy., 1639. július 5.) * 588 Gyfv: Ly 5: Török ügyeket illető levelek I. Rákóczi György idejéből. (I. Rákóczi György sk. feljegyzése a tanácsülésről.) 5

89 Kassai kétszer is ad censurát ez ügyben: 1635. július 18-án (Gyfv: Ly 6: Kassai 1. iratai) és 1638. június 16-án (TMÁO III. 13—6). 590 Kassai 1640. március 1-i censurája (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai). A tanácsúr a birtokügy irományainak a fejedelem elé terjesztését látja szükségesnek, hogy aztán az döntsön: a császárt keresse-e meg az ügyben, vagy más utat válasszon? 591 Kassai 1640. október 17-i censurájában csak egy epés utalás van a dologra: az él a jó alkalommal, tán nem is nézi a dolog végét; különös, hogy (törvénytudó ember létére, s az oklevelek is kezénél lévén) nem vizsgálta, hogy a genealógia rendben van-e? (Uo.) 592 Bethlen a fejedelemhez fordulván egy Déva környéki puszta faluhely iránt (írásban s embere által), Kassai közbenjárását is kérte. Az 1641. március 17-én tapintatot ajánlott Rákóczinak: nem tudja, hogy a hely mit ér, de ha az fiscalis és Dévához tartozik, a fejedelem bármikor hozzányúlhat. Ha Rákóczi mégsem teljesítteti most elődje kérését, legalább halassza el a puszta hely elfoglalását akkorra, míg a Széchy Máriával való egyezséglevelet producálják. (Uo.) 593 EOE X. 374.