Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
361 BrÁL— Pr et I 597. 362 Sz 1889: 230-1. 363 1653 elején már viseli e tisztet (EOE XI. 171—2); 1667. január 26-án hal meg. 364 Sz 1888: 336—41. 365 1655: EOE XIII. 517; 1657: EOE XI. 292; 1658: Sz: U VI. 712; 1659. március: EOE XII. 164; 1661. július: EOE XII. 524—5. 366 Tisztében 1661 decemberében (Apafi oldalán) Kassai Ferencet találjuk, 1663-ban pedig Naláczit. 367 Első említései 1605-ben. 1612 májusában megnotázzák. A lázadó Brassóban hal meg 1612. október 23-án. 368 1 601. június: Hurm. XII. 1190; 1602: TT 1885: 87—8. 369 Sz 1888: 631 skk. 370 EOE V. 381—2; MTT XIX. 74. 371 1605: EOE V. 381—2, MTT IX. 74, TT 1882: 265; 1606: EOE V. 400, 415—6, 424—5. Tisztét 1608-ban veszi át Kornis Boldizsár. 372 Lázár nem tud másik udvarhelyszéki íőtisztségéről. 373 Törvényhatósági főtisztségeinek 1608 utáni változásaira I.: Sz 1888: 633—4. 374 Tanácsúrként kancellársága kezdetétől folyamatosan említik 1621-i letartóztatásáig. Kiszabadulása után viszont nem találkozunk vele ily minőségben 1639. január 13-ig, ott is kérdéses, hogy tanácsúrként vagy csak a fejedelmi tábla ülnökeként vesz részt a táblai törvényszakon (Gyfv: Ly 6. cs.: Kassai István levelei), annál is inkább, mert 1641-ben kifejezetten fejedelmi táblai ülnökként említik (Klt. IV. 156) — bár másrészt előfordul e korban, ha nem is gyakran, hogy valaki egyszerre viseli a tanácsuraságot és a fejedelmi táblai ülnökséget. 375 K-lt. IV. 75, V. 319; TT 1887: 808—10. 376 1612 decemberében említik így (BU 392). 377 1609. január 16-ra Báthori Gábor Kornis Boldizsárnak üzen vele (Szilágyi Sándor: Báthori Gábor fejedelem története. Pest 1867. 305—6); 1612 novemberében a szász püspökhöz küldi (BU 389); 1610ben a császári udvarban jár diplomáciai megbízással (TT 1898: 617—8). 378 Csak ez években említik így (EOE VI. 181; TT 1898: 601—2; K.B-lt.: Báthori Gábor— Prépostvári, 1612. január 6.). 379 1 596: BDJ 247, V: D IV. 232—6; 1599: Szk#II. 324, EOE IV. 304. A seilenbergi csatában Vitéz Mihály fogságába esvén, felkoncolják. 380 Egyetlen ilyen említése: EOE VI. 186. 381 1603 (Székely Mózes mellett): Szk. IV. 184; Bocskai alatti tanácsuraságáról nem tudunk; 1608-tól (MTT XIII. 160) folyamatosan szerepel haláláig. 382 Első említése 1647-ben (TT 1907: 357—8); 1657—1658-i rövid fejedelemsége után rangállása formailag bizonytalan, II. Rákóczi György azonban jónak látja eléggé szoros kapcsolatot tartani a Huszt várába húzódott tekintélyes úrral. Kikéri véleményét a rabok váltsága és Jenő ügyében (KJ: M, II. Rákóczi György—Rhédei, 1658. április 9.), s az be is terjeszti votumát (EOE XI. 369—70) stb. A kínosan óvatos Barcsai nem is tekinti tanácsurának, hanem aequalis consultatorának (EOE XIII. 163); Rhédei azonban egyre inkább visszahúzódik (különösen azután, hogy 1661-ben a török őt magát, László fiát és unokaöccsét, Zólyomi Miklóst is kínálgatja fejedelemséggel). Apafi alatt nincs nyoma tanácsúri tevékenységének. 1667-ben hal meg. 383 1670 februárjától tanácsúr (EOE XV. 98); 1683 végén vagy 1684 elején hal meg (EOE XVIII. 242). 384 Sz 1887: 625. 385 TT 1902: 382; EOE XIV. 263. 386 EOE XVI. 115. 387 1659. március 6-tól tanácsúr (MTT I. 222; EOE XII. 169). 1660 után apjával, a fejedelem Rhédei Ferenccel együtt ő is Husztba húzódik. 1662 tavaszán még említik tanácsúrként (BJ: C II. 152), később nincs nyoma ily szerepének. Fiatalon hal meg 1664-ben. 388 EOE XII. 214 389 MTT XVII. 69. (1659. áprilisi említés.) 390 EOE XII. 281. 391 MTT I. 215, 223.
