Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

gyengének minősített Apafi esetében is találkozunk azzal, hogy túlteszi magát tanácsa akaratán. A fejedelmi tanácsban egyébként sincs többségi határozat — vagy ha van is, a fejedelmet (conditiók laza rendelkezésein túl) semmi sem kötelezi ezek megtartására. S azt is megteheti, hogy kikéri tanácsa véleményét, de aztán be sem várja a censurák megérkezését, hanem saját felelősségére dönt (II. Rákóczi György 1656 szeptemberében a lengyelországi hadjárat ügyében; Apafi sem várja meg 1672 januárjában az összes censurákat Ali bég követségét illetően, 1673 májusában is csak Bethlen János véleménye alapján válaszol a lengyeleknek). Arról is maga a fejedelem dönt, hogy egy kérdésben csak egy tanácsurat kérdezzen-e meg (Bethlen Jánost 1664 őszén Ghica-Vodä és felesége ügyében; az 1680-as években Apafi számos ügyben valószínűleg csak Teleki véleményét kéri, s csak akkor másokét is, ha maga Teleki javasolja) vagy a tanácsurak kisebb csoportját (gondoljunk az 1666—1670 közti „szűkebb grémiumra" a magyarországi elégületle-. nekkel való kapcsolat ügyében) vagy az egész tanácsot — esetleg előbb egy-két személyt vagy kisebb csoportot s csak aztán a többieket. A tanácsurak írásos megkérdezését vagy egybehívását pedig többnyire maga a fejedelem kezdeményezi. Lehetséges az, hogy egy vagy több tanácsúr javasolja ezt neki — arra azonban nincs jogszabály, de kialakult gyakorlat sem, hogy ez esetben a fejedelem köteles is összehívni az urakat. (Más kérdés az, hogy, a megvitatandó kérdést mérlegelve, igen gyakran megteszi — de saját döntéséből.) Egyetlen olyan esetet láttunk, hogy a fejedelmi tanács a fejedelem rendelkezése nélkül ül össze, Ez az 1672. tavaszi bodolai tanácsülés, ami azonban a szabályt erősítő kivétel: a tanácsurak ott vannak együtt Wesselényi Pál lakodalmán, nehéz lenne most Fogarasba cibálni őket, a fejedelem udvarába, Apafi maga akkor valóban teljes zavarban van a teendőket illetően, viszont sürgős lépésre van szükség. S az is egyedi eset, hogy a tanács a fejedelem tudtával, de távollétében tárgyal (1677 októberében Apafi, lánya betegsége miatt, nem vesz részt a tanácsülésen). Azt pedig csak Bánffy Dénes próbálja meg 1665 augusztusában, hogy a fejedelmi tanács előtt vonja felelősségre Apafit, Sebesvárát illető ellentmondó rendelkezései miatt — nem rajta múlik, hogy feje akkor még a nyakán marad. A tanács nem felettes szerve a fejedelemnek, nem önhatalmúlag vagy valamely jogszabály alapján automatikusan összegyűlő testület. Mindent egybevéve azonban: mégiscsak a legfőbb politikai döntések szerve. Abban az értelemben, hogy amit nem maga a fejedelem dönt el (vagy ami nem kell, hogy országgyűlés elé kerüljön), az a tanács állásfoglalása szerint igazodik. JEGYZETEK 1 Minthogy a 16—17. századi Erdély törvényalkotását feldolgoztuk „Az erdélyi fejedelemség jogrendjének kialakulása" című, kéziratban levő munkánkban, a továbbiakban az egyes törvények említésénél nem hivatkozunk külön-külön lelőhelyükre; elegendőnek tartjuk itt általánosságban utalni erre az összeállításra. 2 Ad hoc megbízatásokat (portai főkövetség stb.) nem tüntetünk fel. 3 1599: Szk. II. 261; 1600. június: Hurm. IV/1. 76; 1601. január: EOE V. 588. 7* 99