A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
vei bíráskodó tisztiszék és gazdasági bizottság a gyakrabban előforduló ügyeket ragadta magához, amelyek a halasztást is kevésbé tűrték. A büntetőügyek számát nagymértékben szaporította a faizás és erdőhasználat kíméletlen uradalmi korlátozása, amely az 1780-as évektől kezdve hihetetlen számú falopást eredményezett. Se szeri, se száma ezeknek az ügyeknek. 1783-ban pl. Kovács Péter inotai jobbágyot a palotai tisztiszék két kocsi fa lopásáért háromnapi robotra ítélte. „A törvényes büntetés alól megmenekült, de ha még egyszer lop, nem kerüli el azt." 203 Az 1785-ben Suron tartott Zichy tisztiszék öt tölgyfa kivágásáért 12 botra és két napi robotra ítélte Rajkó Pált és társát. Egy másik suri lakos, Vaskó András, a Fehérvárra szállított uradalmi fából lopott: 12 botot vertek rá. A nagyarányú falopás meggátlására a tisztiszék néhány fatolvajt a „falu példájára" a következő úriszéknek adott át. 204 1786-ban — Veszprém megye kérésére — a palotai tisztiszék büntette meg azokat a kenései és palotai jobbágyokat, akik a papkeszi erdőkben kárt tettek. Ugyanebben az évben Hulászky Pál kétheti saját kenyerén eltöltendő börtönt kapott, mivel az uradalmi erdőben nemcsak tölgyfákat vágott ki, hanem az erdőkerülőt is megtámadta és bántalmazta. A vádlott tettét ugyan nem ismerte be, sőt tagadta, de az erdőkerülő vallomása elegendő volt a tisztiszéknek. 205 1788-ban a károlyi központi tisztiszék a szaniszlói erdőből lopott faragott fák értékének kétszeresére büntette Juhász Mártont és társait. A Czeglédi családot, amely ugyanabból az erdőből erőszakkal vitt el fát - és amelynek „az erdész nem tudott ellenállni, mert sokan voltak" — t az uradalmi ügyésznek adták át. Ugyancsak az ügyész kapta meg a csanálosiak ügyét, „kik az uradalmi erdőkben oly kihágásokat követtek el, melyekkel az erdőkerülők nem bírnak". Egy falopáson ért pásztort, aki három darab fát tulajdonított el, 6 Rft-ra büntettek. A pénzt az uradalmi pénztár vételezte be. 206 Számtalan falopási ügy volt 1787—1788-ban a Csákyak tisztiszéke előtt. 1787 októberében egy folkmári jobbágy a kassai vashámortól nem messze egy faházat és istállót épített. írásbeli bizonyítványt hozott, hogy a hozzávaló fát nem lopta, hanem az udvarbírótól kapta. A szék ennek ellenére nyolcnapi robotra ítélte, amiből a börtönben töltött hármat leszámították. Kedvezményként a fennmaradt öt napra „helybeli segítséget állíthatott". 207 1788-ban a zsakaróci erdőőr a tiltott erdőben kapott nyolc helybeli lakost. A tisztiszék három-három napi robottal sújtotta őket. Márciusban özvegy Tobert Mária krompachi lakos a különben favágásra kijelölt erdőrészben, de az erdőőr tudta nélkül, 12 csomó fát összehordott és faszenet égetett belőle. Az engedély és az erdőőr jelenléte nélküli máglyarakásért három nap kézirobot büntetést kapott, s az elhasznált fa árát meg kellett fizetnie. 208 Előfordult, hogy falopásért kőtöréssel büntettek. Ez történt pl. 1788-ban Gyura Jánossal, Mikitovics Györggyel és társaival, akiket az erdőőr a kluknói erdőben falopáson ért. Egyikőjük a lopott fát 2 Rft-ért el is adta. 1,5—1,5 öl követ kellett büntetésből törniük. Más esetben nyolcnapi kenyéren és vizén töltött börtönbüntetést szabtak ki épületfalopásért, illetve 14 négyszögöl erdő kiirtásáért. 209 Nyolcnapi kézirobotot kapott egy szlovinkai lakos, aki az uradalmi 203 P 707. Tisztiszék, 1783. ápr. 11./8. 204 Uo. 1785. febr. 8./1., 3-4. 205 Uo. 1786. jan. 8./2., nov. 4./1. 206 P 397. A 5. 1788. febr. 29./1-3.. márc. 23./307. 207 p ?4 Tisztiszék) 1787 okt 15 j L Uo. 1788. febr. 16./8., márc. 4./9. Uo. 1788. márc. 9./2-3., márc. 15./4., márc. 25./5.
